A Ferrari 2026-os Forma–1-es autója, az SF-26 a korábbi gyengeségek orvoslását célozza, miközben nem szakít teljesen az előző években követett tervezési irányvonallal. Bár a 2025-ös SF-25-ös rengeteg kihívással küzdött, a maranellóiak most abban reménykednek, hogy az új modell végre valódi áttörést hoz.
A tavalyi konstrukció egyik legnagyobb hátránya a nem megfelelő hasmagasság és a szűk működési tartomány volt, amit részben a nem elég hatékony aerodinamikai koncepció idézett elő. Ez a kiszámíthatatlanság különösen Charles Leclerc és Lewis Hamilton dolgát nehezítette meg, akik gyakran küzdöttek a kanyarstabilitással és az autó kiszámíthatatlan viselkedésével.
A 2026-os év technikai szabályváltozásai alapjaiban rázták meg a kategóriát: kisebb méretű autókra kell építkezni, új hűtési megoldásokra van szükség, és a motoroknál is jelentős módosításokat vezettek be, például megszűnt az MGU-H használata. Ez lehetőséget adott arra, hogy a Ferrari úgy frissítse meglévő filozófiáját, hogy közben továbbra is az általa ismert és bevált megoldásokra építsen.
A Barcelonában bemutatott SF-26 legfeltűnőbb eleme a háromszög alakú légbeömlő, amelynek kétoldali „szarvai” is vannak. Bár a legtöbb rivális inkább a nagyobb légbeömlőket részesítette előnyben, a Ferrari ragaszkodott a szűkebb kialakításhoz, mivel ez jobban illeszkedik a saját hűtési és aerodinamikai elképzeléseihez. Ennek az elrendezésnek az a célja, hogy a levegőt hatékonyabban irányítsa a karosszéria többi része felé.
A módosított oldalsó légbeömlők is kiemelkednek a dizájnban: a „fordított L” formát idéző kialakítás végigfut az egész karosszéria oldalán, és agresszív megközelítést tükröz. Ezek az elemek segítik a levegő hátsó tengelyhez és a hátsó szárnyhoz való eljuttatását – ami különösen fontos, hiszen tavaly a Ferrari ezen a területen is komoly gondokkal szembesült.
Az új modellnél a hátsó szárnyak mérete is csökkent, igazodva a 2026-os szabályokhoz, azonban a Ferrari úgy alakította ki a légáramlást, hogy az továbbra is kellő leszorítóerőt biztosítson. A korábbi gyenge hátsó tapadás egyik fő oka a rossz légáramlás volt, amit most az új kialakítással igyekeztek kijavítani.
Egy kevésbé feltűnő, de annál lényegesebb újítás is helyet kapott az autóban, ugyanis közvetlenül a fő légbeömlő alatt egy kisméretű, de hatékony másodlagos nyílás található. Ez az apró részlet is hozzájárul az oldalsó beömlők által elért jobb hűtési teljesítményhez, és összességében hatékonyabb hőmenedzsmentet tesz lehetővé.
Bár a Ferrari nem tért le teljesen a jól ismert útvonalról, az új megoldásokkal mégis sikerült alkalmazkodniuk a megváltozott technikai követelményekhez. A kisebb méretű kasztnik, az MGU-H kivezetésével átalakuló hőtermelési dinamika és a szigorúbb biztonsági előírások mind új kihívásokat jelentettek.
A Ferrari azonban úgy tűnik, megtalálta az egyensúlyt a hagyomány és az innováció között. Miközben hű maradt a megszokott légcsatornázási és hűtési elveihez, sikerült úgy átalakítania azokat, hogy megfeleljenek a 2026-os szabályrendszernek. Ha az új tervezési irány beválik, akkor az SF-26 lehet az az autó, amely végre elhozza a várt áttörést Maranellóba.