A 2025-ös Forma–1-es idény során a McLaren megkérdőjelezhetetlen fölénybe került, és az utóbbi évek egyik legelsöprőbb szezonját produkálta. A konstruktőri címet már hat futammal a vége előtt, Szingapúrban bebiztosították, míg Lando Norris hosszú várakozás után megszerezte első egyéni világbajnoki elsőségét, ezzel 2008 óta az első McLaren-pilótává vált, aki a csúcsra ért.
A csapat 833 ponttal zárta az idényt, ami 364 ponttal volt több, mint a második helyen végző Mercedes eredménye. A McLaren 14 futamgyőzelmet és elképesztő, 34 dobogós helyezést ért el, amivel túlszárnyalta a Mercedes 2019-es rekordját. Ennek középpontjában két versenyzőjük, Lando Norris és Oscar Piastri állt, akik egymással is szoros csatát vívtak.
Norris szezonja a stabilitásról, érett versenyzésről és kulcspillanatokban mutatott hidegvérről szólt. Hét futamot nyert meg, köztük a Monacói és a Brit Nagydíjat. Az idényzáró abu-dzabi hétvégén nyújtott teljesítménye végül különösen emlékezetes maradt, ugyanis mindössze két ponttal előzte meg Max Verstappent, aki a végletekig kitartott, és egészen a szezonzáróig, a lehetetlennek tűnő küldetés ellenére is életben tartotta a bajnoki esélyeit.
Piastri szintén hétszer ünnepelhetett győzelmet, és az első hat futamból négyet megnyert, jelezve, hogy készen áll az élmezőnyben való helytállásra. Zsinórban nyolc versenyen állt dobogón a szezon elején, ezzel olyan nagy nevek mellé került a McLaren történetében, mint Ayrton Senna és Lewis Hamilton.
Bár az év második felében lelassult, és emiatt végül nem sikerült megszereznie a világbajnoki címet, fejlődési íve alapján egyértelmű, hogy a következő évek egyik főszereplője lehet, amennyiben a csapat képes versenyképes autót biztosítani számára.
A szezon befejezése után a McLaren már teljes mértékben a 2026-os kihívásokra készül, hiszen a sportág történetének egyik legnagyobb technikai változása előtt állunk.
A wokingi gárda meghozta azt a bátor döntést, hogy idő előtt leállította az MCL39 fejlesztését, és minden erőforrását a következő évre összpontosította. Ez stratégiai előnyt is jelenthet, különösen az új aerodinamikai és vázszabályok tekintetében.
A siker kulcsa azonban nemcsak a saját fejlesztéseiken múlik, ugyanis a McLaren teljes mértékben a Mercedes új erőforrására támaszkodik majd. A két fél 2030-ig szóló hosszú távú megállapodást kötött, ezzel elsőként biztosítva maguknak a jövőbeni partnerséget az új korszak előtt. Ez lehetőséget teremtett arra, hogy a csapat mérnöki gárdája teljes egészében az új aero-követelményekre koncentráljon ahelyett, hogy a régi koncepcióból próbáljanak kihozni még pár tizedmásodpercet.
Ez a döntés ugyanakkor kockázatos is, hiszen ha a Mercedes hibrid rendszerrel dolgozó új motorja nem hozza a várt teljesítményt, a McLaren kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet – dacára annak, hogy aerodinamikailag versenyképes lehet az autójuk.
A pályán kívül is akadnak izgalmas kérdések, elsősorban a két pilóta egymással való viszonyát illetően. A McLaren egyelőre nem kívánja egyikük javára sem borítani az egyensúlyt, hasonlóan a 2025-ös idényhez, amikor szabadon versenyezhettek egymással – még akkor is, amikor ez időnként belső feszültségeket okozott.
Összességében a McLaren jövője három alappilléren nyugszik: a 2026-os aerodinamikai áttörésen, a Mercedes motorjának versenyképességén, és azon, hogy miképp tudják megtartani az egyensúlyt két kiemelkedő tehetségük között.