Ahogy a 2026-os szezon felé közeledünk, és Fernando Alonso negyedik évét kezdi majd meg az Aston Martinnál – ráadásul már egy Adrian Newey által tervezett autóval –, érdemes visszatekinteni arra a napra, amikor minden elkezdődött. Pontosan 25 évvel ezelőtt, 1999. december 13-án, Jerezben teljesítette első Forma–1-es tesztjét a mindössze 18 éves spanyol tehetség.
A lehetőséget jutalomként kapta, miután megnyerte az Euro Open Movistar by Nissan sorozatot, amely később World Series by Renault néven vált ismertté. A Minardi hívta meg tesztelni, és Alonso a csapat M01-es modelljét vezethette, amelyet egy Ford-Cosworth V10-es motor hajtott.
A Minardi abban az évben a mezőny végén kullogott, Marc Gené és Luca Badoer mindössze egyetlen pontot tudott szerezni az egész szezon során, ráadásul Alonso bemutatkozását még az esős időjárás is nehezítette, ám a fiatal pilóta így is meggyőzően szerepelt, és már ekkor megcsillantotta tehetségét.
Aznap nem csak a Minardi volt jelen a pályán: a Ferrari, a Stewart és a BAR is Jerezben tesztelt. Rubens Barrichello, aki a Ferrarit vezette, a leggyorsabb időt autózta, Alonso pedig négy másodperccel maradt el tőle – ami egy újonctól, ilyen körülmények között kifejezetten figyelemre méltó volt. Ennél is beszédesebb, hogy csupán egy másodperccel volt lassabb, mint Marc Gené, aki egész évben vezette az autót.
Néhány hónappal később Alonso már az F3000-es bajnokságban versenyzett, majd 2001-ben Flavio Briatore segítségével került közelebb az F1-hez. Előbb a Benetton tartalékpilótája lett, majd a Minardi színeiben bemutatkozhatott a világbajnoki sorozatban is.
A jerezi teszt után Alonso így fogalmazott: „A Forma–1 az álmom. Nem tudom, hova vezet majd ez az út, de olyan emberekkel dolgozom, akik tudják, mit csinálnak, és ami még fontosabb, időm az van bőven.”
Azóta a történet jól ismert: két világbajnoki cím, több mint harminc futamgyőzelem, és egy több mint két évtizedes pályafutás, amely még mindig tart – és ki tudja, mit hoz a folytatás.