A technikai szabályrendszer idén életbe lépett alapvető változásai nemcsak a jelenlegi mezőny dinamikáját formálták át, hanem teljesen új távlatokat nyitottak a külsős gyártók számára is. A Forma-1 jelenlegi, nagymértékben az elektromos hajtásra támaszkodó hibrid korszaka valóságos aranybányát jelent egy olyan ipari óriásnak, amely az akkumulátoroktól kezdve a szoftvereken át egészen a villanymotorokig mindent saját házon belül fejleszt.
Pontosan emiatt lángoltak fel a pletykák a motorsport világában arról, hogy a kínai BYD komolyan fontolgatja a királykategóriás szerepvállalást.
Két eltérő stratégia a rajtrács felé
A színfalak mögött zajló tapogatózások alapján két teljesen különböző forgatókönyv rajzolódik ki a debütálásra. Az első és talán legkézenfekvőbb megoldás az Alpine felvásárlása lenne, amivel azonnal egy évtizedes tapasztalattal és kész infrastruktúrával rendelkező alakulathoz jutnának, elegánsan megkerülve a rendkívül magas belépési küszöböt.
A másik út egy teljesen új, tizenkettedik csapat felépítése, ami viszont hatalmas anyagi áldozatokkal járna. Bár az FIA vélhetően örömmel fogadna egy ekkora piacot megnyitó gyártót, a jelenlegi alakulatok ellenállása szinte borítékolható, ugyanis a Cadillac esetében már egyértelműen bizonyították, hogy nagyon nehezen egyeznek bele a jogdíjak további felosztásába.
Mihez kellene a Forma-1?
Bár a BYD a globális eladási statisztikákban már sikeresen maga mögé utasította a Teslát, a kommunikációs szakemberek szerint márkaépítés tekintetében elérkeztek egy kritikus ponthoz. A nyugati társadalmakban ugyanis továbbra is egy vonzó árazású, de valódi presztízs nélküli termékként tekintenek az autóikra, amiből hiányzik a hagyományos európai gyártók érzelmi töltete.
A Forma-1-es projekt elsődleges célja tehát egyáltalán nem a szalonokban történő azonnali eladásösztönzés, hanem a technológiai hitelesség megteremtése lenne, ugyanis szeretnének végre egy asztalhoz ülni a prémium szegmensben a Mercedes és az Audi vezetőivel.
A bizonyítási vágy ráadásul nem kizárólag a száguldó cirkuszra korlátozódik, ugyanis a vállalat vezetősége a hosszútávú világbajnokság, vagyis a WEC mezőnyét is árgus szemekkel figyeli. Ha sikerülne diadalmaskodniuk olyan legendás aszfaltcsíkokon, mint Monza, Spa, Monte-Carlo, vagy éppen a Le Mans-i 24 órás viadalon a Ferrari és a Porsche ellen, az alapjaiban változtatná meg a nyugati fogyasztók gyanakvó hozzáállását.
A gyártó egyelőre mélyen hallgat a jövőbeli tervekről, ám az üzleti logika azt diktálja, hogy egy ilyen hatalmas ambíciókkal rendelkező cég esetében már nem a csatlakozás ténye a kérdéses, hanem csupán a megfelelő bejáratot keresik a nemzetközi motorsport elitjébe.