A motorsport világa gyakran kegyetlen, és ezt senki sem tudja jobban, mint egy sokat próbált csapatfőnök, így Marco Antonelli is pontosan tisztában volt a szakma árnyoldalaival. A GT-versenyzéssel foglalkozó Antonelli Motorsport alapítója éppen ezért mindent megtett annak érdekében, hogy távol tartsa a fiát a volántól, nehogy a sportág brutális természete idő előtt megtörje őt. Az élet azonban más forgatókönyvet írt, hiszen Andrea Kimi Antonelli mára a Forma–1 történetének legfiatalabb világbajnoki éllovasává nőtte ki magát a Mercedes színeiben.
A tizenkilenc éves olasz pilóta tizennyolc esztendősen debütált a királykategóriában, a brit közszolgálati csatornának adott friss interjújában pedig őszintén beszélt a kezdeti nehézségekről. Édesapja aktív versenyzőként és csapattulajdonosként is folyamatosan a pályákat járta, a fiatal tehetség pedig rengeteg időt töltött vele a bokszutcák világában, így ez a közeg menthetetlenül beszippantotta.
„Édesapám a mai napig versenyez, a saját csapata révén pedig lényegében ő vezetett be a motorsportba, én ugyanis a hétvégéken a pálya szélén figyeltem az eseményeket, és ekkor alakult ki bennem a szenvedély” – mondta az aktuális listavezető, majd hozzátette, a családfő eleinte egyáltalán nem örült a lelkesedésének.
Az apai féltés határai
A szülői aggodalom teljesen érthető volt egy olyan közegben, amely rengeteg csalódást tartogat, a Mercedes sztárja szerint pedig édesapja a saját bőrén tapasztalta meg a versenyzés kegyetlenségét.
„Őszintén szólva kezdetben egyáltalán nem akarta, hogy a pályára lépjek, hiszen nagyon jól tudja, hogy ez a sportág hihetetlenül csodálatos, ugyanakkor rendkívül brutális is tud lenni” – fogalmazott, miközben azt is elárulta, hogy apja pusztán meg akarta óvni a komolyabb lelki sérülésektől. „Saját maga is szembesült a nehezebb oldalával, így nem szerette volna, ha a kudarcok vagy a fájdalmas pillanatok túlzottan megviselnek, egyszerűen csak védelmezőként lépett fel” – értékelt az olasz pilóta.
A kitartás végül meghozta a gyümölcsét, az idősebb Antonelli ugyanis kénytelen volt beadni a derekát, amikor látta, hogy a fia érdeklődése nem csupán egy múló gyermeki hóbort. A tizenkilenc éves tehetség arról is beszélt, hogy sosem kellett őt noszogatni, mindig ő volt az, aki könyörgött a lehetőségért, a családfő pedig ekkor értette meg végérvényesen, hogy gyermeke mindenképpen autóversenyző lesz.