Monaco végleg Andrea Kimi Antonelli hétvégéje lett. Hibátlanul versenyzett, az időmérőn pedig olyan tiszta kört rakott össze, amely a régi Vettel-féle pole-okat idézte, amikor a német szinte korrekció nélkül, látható tartalékkal autózott.
Most is ez volt az érzés. Nem kapkodott, nem rángatta az autót, mintha nem a határon, hanem annak közelében, nagyjából 95 százalékon menne. Egyetlen hiba nélkül hozta le a hétvégét, pontosan azt a pluszt, amit már vártak tőle.
Új korszak, új Antonelli
Az olasz pilóta az előző évek talajhatású autóival nem mindig találta a közös hangot, George Russell gyakran gyorsabb volt nála. A mostani generációval azonban egészen más arcát mutatja, és komoly, érett versenyző benyomását kelti.
Vezetési stílusa sokakat Sebastian Vettelre emlékeztet, nemcsak a pályán, hanem a karakterét tekintve is. Arra a Vettelre, aki a Red Bull vendéglátóegységében is készséges volt, vizet nyújtott másoknak, miközben maga is épp indult volna valahová.
Antonelli hasonlóan közvetlen. Három órával az időmérő után is a paddock kerítésénél fotózkodott és osztotta az aláírásokat az olasz szurkolóknak, akik közül többen azt kérték tőle, egyszer igazoljon a Ferrarihoz. Olaszországban a Ferrari még mindig intézmény, ám ha Antonelli világbajnok lesz, könnyen lehet, hogy a súlypont eltolódik. Márpedig minden jel arra utal, hogy ez reális forgatókönyv.
Senna neve túl nagy teher
A monacói siker után azonnal megjelentek a párhuzamok Ayrton Sennával. Ugyanaz a rajtszám, hasonló külső jegyek, és most már egy győzelem a hercegségben. Csakhogy ezek az összevetések félrevisznek.
A 80-as évek Forma–1-e egészen más világ volt. Senna képes volt akkora különbséget adni csapattársának, Alain Prostnak a monacói időmérőn, amire ma esély sincs. A mérnöki háttér, a telemetria és a technológiai precizitás ma sokkal inkább kiegyenlíti az erőviszonyokat.
Akkoriban H-váltóval, előre nem programozott fokozatokkal, nyers erőből kellett megszelídíteni az autókat a szűk utcákon. Nem létezett annyi segítség, amellyel egy kevesebb ösztönös tehetséggel rendelkező versenyző kompenzálhatott volna.
Senna Monacóban esőben, egy Tolemannal varázsolt, és kis híján legyőzte a Prost-féle McLarent, amely papíron összehasonlíthatatlanul erősebb volt. Antonelli ezzel szemben jelenleg egy rendkívül erős Mercedest vezet, amely sokak szerint a 2014-es konstrukció fölényét idézi - írja a MARCA. Többek között emiatt is nagyon nagy túlzás jelenleg a két versenyzőt összehasonlítani.
Russell mélyrepülése és a Mercedes lendülete
A képhez hozzátartozik, hogy Russell formája a harmadik futam óta visszaesett. A fedélzeti felvételeken idegesebbnek tűnik, maga sem igazán találja az okokat. A helyzet emlékeztet Oscar Piastri tavalyi hullámvölgyére a McLarennél.
Monacóban ráadásul a Mercedes stratégiai hibát is elkövetett, amikor nem hajtott végre időben egy büntetést a bokszban. Az áthajtásos büntetés végleg tönkretette Russell versenyét, újabb nullázás lett a vége, és gyakorlatilag kiszállt a bajnoki csatából.
Antonelli viszont él a lehetőséggel. A hercegségben mutatott teljesítménye eddigi Forma–1-es pályafutása legerősebb hétvégéje volt, még a korábbi győzelmeinél is meggyőzőbb.
Úgy tűnik, Monaco volt az első helyszín, ahol a Mercedes valódi potenciálja teljes egészében megmutatkozott, közvetlenül azután, hogy lezárult az ADUO-elemzés és az égési teljesítményhez kötött motorfejlesztések ügye. Az istálló biztosított egy olyan fejlesztési csomagot, amely hatástalanította a Ferrari két újítását, és ha ez a tendencia folytatódik, az olasz versenyző hatodik, hetedik vagy akár nyolcadik győzelme is hamar megérkezhet. A bajnoki cím sorsa akár már ősszel eldőlhet.