Hat kör után Lance Stroll váltóhiba miatt adta fel a futamot, Fernando Alonso pedig a 40. körben egy új akkumulátor meghibásodása miatt állt ki. A barcelonai hétvége így teljes csőddel zárult az Aston Martin számára, és ez már nem elszigetelt eset, hanem egy régóta húzódó probléma újabb fejezete.
A téli bahreini teszteken is hasonló gondok jelentkeztek, és azóta sem sikerült végleg felszámolni őket. Hiába beszéltek a vibrációk csökkentéséről és a vezethetőség javulásáról, Montmelóban kiderült, hogy ezek a lépések nem hozták azt az áttörést, amit vártak.
A Honda-döntés árnyéka
Sokan most azon gondolkodnak, mi lett volna, ha az istálló Mercedes-erőforrással indul neki a szezonnak. A történet gyökerei azonban jóval korábbra nyúlnak vissza, egészen 2023 májusáig, amikor bejelentették a Hondával kötött megállapodást. Akkor ez szinte verhetetlen együttműködésnek tűnt, hiszen a japán gyártó motorjával Max Verstappen 23 futamból 22-t nyert meg.
A kép azonban árnyaltabb volt. A Honda 2021 végén kivonult a Forma–1-ből, majd a szabályváltozások és az 50–50 százalékos elektromos arány bevezetése után tért vissza. A jelenlegi erőforráson csak 2023 végén kezdtek el dolgozni, miután a program hónapokra leállt, és a korábbi szakembergárda jelentős része szétszéledt.
Adrian Newey még az idei Ausztrál Nagydíjon beszélt erről. „A Honda 2021 végén kiszállt. Aztán 2022 vége felé tértek vissza, vagyis nagyjából egy évig teljesen kívül voltak a versenyzésen. Amikor újraindult a projekt, az eredeti csapat nagy része már nem volt ott, sokan más területen dolgoztak. Végül az egykori állomány körülbelül harminc százalékával vágtak neki, ráadásul már a költségplafon korszakában. Rossz alapokról indultak, és nagyon nehéz ledolgozniuk a hátrányt” – mondta.
Késői ébredés
A Marca megemlíti, Newey azt is elárulta, hogy csak későn szembesültek azzal, mennyire alultervezett a 2026-os projekt. „Amikor Lawrence, Andy Cowell és én Tokióba utaztunk, hogy tisztázzuk azokat a híreket, miszerint a Honda nem fogja elérni az eredetileg ígért teljesítményt, akkor derült ki számunkra, hogy az eredeti mérnökcsapat nagy része nem tér vissza” – fogalmazott.
Ez 2025 novemberében történt, alig két hónappal azelőtt, hogy az autó először pályára gurult Barcelonában. Az istálló gyakorlatilag az utolsó pillanatban készült el. Felmerül a kérdés, miért nem követte szorosabban a fejlesztést Andy Cowell, aki 2014-ben a Mercedes motorprogramját irányította. Közben Martin Whitmarsh, akit a Honda-partnerség egyik fő támogatójának tartottak, 2024 közepén távozott, helyét Cowell vette át, majd később őt is háttérbe szorították, amikor Newey átvette a csapatfőnöki és technikai irányítói feladatokat is.
Newey döntése
Az ausztráliai tapasztalatok után Newey úgy döntött, hogy az AMR26 fejlesztési tervét gyakorlatilag befagyasztják. A becslések szerint az erőforrás a belsőégésű motor és az elektromos rendszer együttese révén akár 100 lóerővel is elmaradhat a riválisoktól, amit a barcelonai teljesítmény is alátámasztott.
Ilyen körülmények között minden további aerodinamikai vagy futóműfejlesztés csak pénzkidobás lenne, miközben a költségplafon szigorúan behatárolja a mozgásteret. A csapat ezért kivár, és abban bízik, hogy a Honda előáll egy erősebb és megbízhatóbb csomaggal, bár ennek időzítése továbbra is bizonytalan.
Az idő egyre csak telik
A helyzetet súlyosbítja, hogy a Red Bull és az Audi nulláról indulva is versenyképes erőforrást épített, sőt a hírek szerint a Red Bull motorja a belsőégésű teljesítmény tekintetében a mezőny élén áll. Ehhez képest a Honda lemaradása nehezen magyarázható.
A korábbi McLaren–Honda együttműködés is intő példa. Akkor két sikertelen év után újabb kettő kellett, mire a japán gyártó a Red Bull-lal ismét futamot tudott nyerni. Ha most hasonló pályaívet fut be a projekt, az Aston Martin első győzelmére még éveket kellene várni.
A csapat új gyára, a megszerzett szakemberek és Lawrence Stroll befektetései hosszabb távon komoly alapot jelenthetnek, ám a Forma–1-ben az aktuális teljesítmény számít. A mostani kép pedig kiábrándító.