A 2026-os technikai szabályváltozások új korszakot nyitottak a Forma–1-ben, ám nem minden rajongó fogadta kitörő lelkesedéssel az átalakított motorformulát és az ezekkel járó új vezetési kihívásokat. Martin Brundle viszont úgy véli, semmi új nincs abban, hogy a pilótáknak menet közben is összetett stratégiai döntéseket kell hozniuk – ez szerinte mindig is jellemezte a sportágat.
A korábbi F1-es versenyző, aki napjainkban a Sky Sports F1 szakértőjeként dolgozik, egy rajongói hozzászólásra reagálva vette védelmébe az új szabályokat. Az egyik kommentelő az X-en úgy fogalmazott, hogy a 2026-os reformok „elpusztítják az F1-et”, mire Brundle visszautalt saját versenyzői időszakára.
„Dean, értem a szenvedélyed, de már a nyolcvanas évek félelmetes turbókorszakában is gyakran kellett felengedni a gázt, és hagyni, hogy a kocsi guruljon. Le Mans-ban és más hosszútávú versenyeken szinte folyamatosan így mentünk” – írta, majd hozzátette, hogy a Forma–1-ben mindig is kulcsfontosságú volt az erőforrások és az autó különböző elemeinek kezelése.
Szerinte a legnagyobb bajnokokat mindig épp az különböztette meg a többiektől, hogy képesek voltak egyszerre menni a határon, és közben taktikusan bánni a motorral, gumikkal, fékekkel, váltóval, felfüggesztéssel – és most már az akkumulátorral is. „Ez a sport része, és a legjobbak épp abban kiválóak, hogy ezt mind képesek menedzselni, miközben gyorsak maradnak” – fogalmazott.
A turbók olvadtak, Senna mégis uralta őket
Egy másik rajongó arra volt kíváncsi, vajon a nyolcvanas években az időmérő edzéseken is alkalmazták-e a „lift and coast” technikát, vagyis amikor a pilóta korábban elveszi a gázt, és hagyja, hogy a kocsi magától lassuljon. Brundle egy újabb bejegyzésben válaszolt:
„Az időmérőn nem volt jellemző, hogy így mentünk volna. Viszont amikor a kör elején 1300 lóerő tombolt a turbómotorban, a kör végére már csak kb. 900 maradt, mivel közben az intercoolerek, a turbók és a motorok szó szerint olvadtak. A kvalifikációs gumik pedig körülbelül féltávig bírták. Senna ezt az óriási teljesítményingadozást kezelte a legjobban, miközben egy olyan autót vezetett, ami állandóan ki akart törni alóla, és ha nem vigyáztál, könnyen meg is büntetett. Ő volt az én bajnokom.”