David Coulthard, a korábbi Forma–1-es pilóta ritka őszinteséggel vallott arról, hogy pályafutása elején komoly étkezési zavarokkal küzdött. A skót versenyző a High Performance Podcastben mesélt arról, hogy 11 és 16 éves kora között bulimiával élt, miközben a gokartban igyekezett megfelelni a szigorú súlyhatároknak – mindezt úgy, hogy erről soha senkivel nem beszélt.
„Igen, bulimiával küzdöttem” – erősítette meg Coulthard. Mint mondta, számára nem nyomásként jelentkezett a probléma, hanem szükségszerűségként, hiszen a súlyhatár betartása elengedhetetlen volt.
„A zsokék is szaunában izzadnak, hogy megfeleljenek a verseny előírásainak, a bokszolóknál is hasonló a helyzet, és gyanítom, a tornászoknál sem ritka” – tette hozzá.
Coulthard arról is beszélt, hogy sokan azért küzdenek bulimiával vagy anorexiával, mert torz testképük miatt nem látják magukat reálisan a tükörben. „Ha a mérlegre álltam, és egy fonttal többet mutatott, az már befolyásolta volna a teljesítményemet” – idézte fel.
Tinédzserként naponta kétszer mérte magát: reggel ébredés után, este lefekvés előtt. Így tudott előre kalkulálni, hogy a versenyhétvégére megfelelő lesz-e a súlya. „A magasságom miatt nehezebb volt tartani a súlyt, mint a legtöbb kortársamnak” – mondta.
A junior gokartos kategóriában 11-től 16 éves korig versenyeznek a pilóták, Coulthard szerint pedig már 11 évesen jelentős súlyt kellett cipelnie a gokartban, hiszen olyanok ellen indult, akik már pubertásban voltak.
„15–16 évesen már jóval magasabb voltam, de a súlyhatár továbbra is az ifjabbakhoz igazodott, így folyamatos kompromisszumot kellett kötni. Ez egy szükséges rossz volt, amiről soha nem beszéltem senkivel. Csak tudtam, ha túl nehéz vagyok, a vacsora nem marad bennem” – fogalmazott.
A súlyproblémákat végül akkor tudta maga mögött hagyni, amikor a gokartból átült a formaautókba. „17 évesen, amikor átkerültem az együlésesek világába, viszonylag könnyűnek számítottam, hiszen a tinédzser éveim végén gyakorlatilag éheztettem magam. Ez később lehetőséget adott arra, hogy a testemhez igazodjak.”
A felsőbb kategóriákban, így a Forma–1-ben már minimális súlyhatárt írnak elő: „A pilóta és az ülés együtt körülbelül 80 kilogramm kell, hogy legyen. Így fordulhat elő, hogy például a négyszeres világbajnok Max Verstappen olyan ellenfelekkel versenyez, mint Júki Cunoda, aki valószínűleg csak 60 kilót nyom. Maxnak biztosan 70 fölött van a súlya” – mondta.
A múlt érdekességeként Coulthard felidézte Alain Prost taktikáját is.
„Prost a tárgyalásokon mindig kiemelte, hogy csapattársa, Nigel Mansell 78 kiló, ő maga viszont csak 58 kiló. Tíz kiló három tizedet jelent körönként – mennyit fizetne ezért az előnyért a csapat?” – emlékezett vissza. „Így garantálni tudta, hogy a kisebb súlya révén fél másodperccel gyorsabb lesz, anélkül, hogy erőlködne. Ezért magasabb fizetést alkudott ki, mivel nemcsak kiváló pilóta volt, hanem alacsony is. Aztán a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején már figyelembe vették a pilóta súlyát is.”
Mint hozzátette, a minimális súlyhatár bevezetése után Prost 1993-ban világbajnoki címet szerzett Damon Hill ellen, de ekkor már nem volt meg az a súlyelőnye, ami pályafutása elején.
Coulthard végül azt is kiemelte, hogy számára rendkívül fontos volt, hogy ne legyen hátránya a súlya miatt.
„Ha túl nehéz voltam, egyértelműen hátrányban voltam. Ha nem lett volna súlykorlátozás, akár még tovább is sanyargathattam volna magam, hogy minden előnyt kihasználjak – hiszen a versenyzők mindig keresik a legapróbb előnyt is”, mondta.