Folyamatos téma a szurkolók és a szakértők körében, hogy az új szabályrendszer vajon mennyire szolgálja a show érdekeit, és képes-e garantálni az izgalmakat a pályán. Sokan attól tartanak, hogy a várt előzési dömping elmaradása unalomba fullasztja a hétvégéket, David Coulthard azonban más véleményen van. A skót expilóta úgy véli, teljesen hibás megközelítés kizárólag a helycserék számában mérni a Forma–1 szórakoztató értékét.
Coulthard egy igen szemléletes párhuzammal világította meg az álláspontját az Up To Speed podcastben, ugyanis szerinte más sportágakban sem a pontok habzsolása a döntő tényező. Érthetetlennek tartja az állandó elégedetlenkedést, amikor egy taktikusabb küzdelmet látunk.
„Én ezt nem értem. Ha a csapatod egy futballmeccsen 1-0-ra nyer, lejössz a pályáról, és azt mondod: ’Ez egy jó meccs volt.’ Ott sem látunk száz gólt, vagy annyi pontot, mint a kosárlabdában, vagy ilyesmi” – fogalmazott a korábbi versenyző, majd kitért arra, hogy a sportág alapvető DNS-e sem az állandó előzésekről szól.
A királykategória lényege szerinte a sebesség és a technikai fölény, nem pedig a mesterségesen generált káosz. Ha valaki a legjobb munkát végzi szombaton és vasárnap, azt értékelni kell, nem pedig unalmasnak bélyegezni a dominanciáját.
„Ha a leggyorsabb autó áll a rajtrács elején, miért kellene bárkinek is megelőznie? A Forma–1 egész elve az: elöl a gyorsak, hátul a lassúak” – vélekedett Coulthard. A versenyzés dinamikája kapcsán hozzátette, hogy a hierarchia felborítása ritkán történik meg pusztán a véletlen folytán. „A verseny elindul, de a leglassabb sosem fog előrejönni és nyerni. Csak meg kell nézni a sportág történelmét. Légy a leggyorsabb.”
A saját karrierjéből is hozott példát, felidézve, hogy versenyzőként nem a látványos felzárkózás, hanem a tiszta dominancia volt a célja. „Pilótaként a pole pozícióban akartam állni, hiszen különösen Monacóban a munka kilencven százaléka el volt végezve, ha az első kanyarban vezettem” – ismerte el őszintén.
A mennyiség helyett sokkal inkább a minőségi, történelmi pillanatok azok, amelyekre évtizedekkel később is emlékszünk. Coulthard szerint nem az a fontos, hányszor cserél gazdát az első hely, hanem az, hogy egy-egy manőver mekkora súllyal bír.
„Ezekről a felejthetetlen pillanatokról van szó, nem pedig a puszta számokról. Olyan ez, mint egy közösségi média hírfolyam” – mondta, majd felelevenített néhány számára kedves emléket, amelyek nem a statisztikák, hanem a látvány miatt maradtak meg benne.
„Emlékszem, ahogy Mansell 1988-ban Mexikóban kívülről előzte meg Gerhard Bergert. Ez különösen megmaradt az emlékezetemben, bár az évszámban valószínűleg tévedek, de hihetetlen előzés volt” – mesélte lelkesen, de nem feledkezett meg egy másik legendáról sem. „Vagy emlékszem Senna monacói időmérős körére, ami egy másodperccel volt gyorsabb Alain Prosténál.”