A sportág vezetősége hallani sem akar a jelenlegi látványos csaták feladásáról, ugyanis a kereskedelmi érdekek mindent felülírnak. Sokan panaszkodnak a mesterségesnek ható küzdelmek miatt, de az új szabályrendszer olyan kerék a kerék elleni csatákat hozott a pályákon, amilyeneket az egykori sikánok nélküli Monza óta nem láthattunk.
Erről a Mercedes csapatfőnöke is megosztotta a gondolatait a nyilvánossággal. „Nézzük meg, milyen politikai kések kerülnek elő az elkövetkező hetekben és hónapokban” – mondta, majd hozzáfűzte, hogy ő személy szerint nagyon is élvezi a jelenlegi helyzetet.
A szakember szerint a versenysorozat sokkal izgalmasabbá vált az idei évre. „Amit láttunk, az jó versenyzés volt. sok előzéssel. Mindannyian részei voltunk annak a Forma-1-nek, ahol szó szerint nem volt előzés. Néha túlságosan nosztalgikusan gondolunk a régi évekre, de szerintem a termék jó” – fogalmazott, utalva arra is, hogy az aktuális éra nagyon is nézőbarát. Persze az osztrák vezető véleményét a saját gárdájának előnye is formálja, de az érvelése ettől függetlenül teljesen logikus.
Nem minden előzés egyforma
Az igazi kihívást most az jelenti a döntéshozók számára, hogy megtalálják a tökéletes egyensúlyt az energialeadás szabályozásában. Melbourne-ben láthattuk a negatív példát, ott ugyanis a kilences kanyarban a védekező autók hirtelen 470 lóerős veszteséget szenvedtek el az egyenes végén.
Ez a szituáció ahhoz vezetett, hogy a támadó fél pusztán a megmaradt akkumulátortöltet segítségével, mindenféle vezetéstechnikai bravúr nélkül tudott pozíciót fogni. Sanghaj ezzel szemben sokkal hagyományosabb manővereket tartogatott a rajongóknak.
A kínai aszfaltcsíkon a tizennégyes kanyar féktávjára a pilóták már nagyrészt lemerült akkumulátorokkal érkeztek meg. Ott a kifékezések a versenyzők valós tudásán múltak, miközben a kigyorsítások során épp elég energiát tudtak visszatermelni ahhoz, hogy a pálya eleji kanyarkombinációban ismét összecsaphassanak. A plusz energia beosztása tette lehetővé azt a hosszas küzdelmet is, amelyet a Mercedes és a Ferrari vívott egymással, vagy éppen Lewis Hamilton és Charles Leclerc a pályán.
Veszélyben a kényes egyensúly
A látványos adok-kapok azonban nem pusztán az aktív aerodinamikának vagy a boostgombnak köszönhető. A háttérben egy nagyon fontos tényező húzódik meg, ami nem más, mint a két éllovas konstrukció homlokegyenest eltérő karaktere.
A Ferrari sokkal jobban rugaszkodik el a rajtrácsról, ezáltal pillanatok alatt semmissé tudja tenni a Mercedes időmérős előnyét, míg a németek autója a nyers erejére támaszkodva, körökön át tartó nyomásgyakorlással képes visszavágni. Érdekes módon a mezőny sűrűjében nem alakultak ki hasonlóan hosszú, oda-vissza előzésekkel tarkított csaták.
A jövőbeli módosítások viszont komoly kockázatot is rejtenek magukban. Sokan számítanak arra, hogy a teljesítményt kiegyenlítő új fejlesztési rendszer hat futam elteltével visszavetheti a Mercedes motorikus fölényét. Amennyiben ez megtörténik, könnyen felborulhat az a kényes technikai harmónia, amely a jelenlegi csatákat eredményezi.
A Forma-1 vezetésének tehát nemcsak az energialeadás finomhangolására kell odafigyelnie a folytatásban, hanem arra is, hogyan alkalmazza a hátrányba kerülőket segítő mechanizmusokat.