A Ferrari a felső, 4 százalék feletti sávba került az FIA ADUO-besorolásánál, ami két plusz fejlesztési lehetőséget jelent a power unit számára. A hivatalos értesítés ugyan még várat magára, a gyártók azonban már megkapták a rangsort, és a maranellóiak helyzete egyértelművé vált.
A döntés azt jelzi, hogy az olasz erőforrás lemaradását elég jelentősnek ítélték a Red Bull Powertrainhez képest, amely referenciaértékké lépett elő a kategóriában. A számítások szerint a Ferrari bőven 4 százalék feletti különbséggel áll, így két extra homologizációs ablakhoz jutott.
Az első mérések idején sokan úgy számoltak, hogy a Mercedes 580 lóerő körüli belsőégésű motorral vezet, szorosan mögötte a Red Bull, miközben a Ferrari nagyjából 550 lóerőn áll. A hibahatár plusz-mínusz 3 lóerő volt, ráadásul az FIA által alkalmazott átlagolási módszer több bizonytalanságot is hordozott. Ezek a részletek dönthették volna el, hogy a Ferrari a 2 vagy a 4 százalékos sávba kerül.
Végül a Red Bull újonc motorgyártóként a legjobb belsőégésű egységet szállította, miközben a Mercedes összességében akár a legerősebb csomaggal is rendelkezhet, de nem az övé a legerősebb ICE. A németek esetében sokan nem számítottak 2 százaléknál nagyobb eltérésre, ezért meglepetést keltett a végeredmény.
Döntés az első lépésről
A Ferrari előtt két stratégiai út állt. Az egyik szerint már az első lehetséges futamon bevetnek egy kisebb frissítést, részben felhasználva a 2 százalékos sávhoz kapcsolódó, legfeljebb 3 millió eurós, vagyis mintegy 1,2 milliárd forintos előrehozott keretet. Így maradt volna mozgástér egy későbbi, átfogóbb specifikációra a második mérés után, amely elvileg hat futammal az első ADUO-verzió bemutatkozása után érkezhet.
Az AutoRacer szerint a másik megközelítés az lett volna, hogy nem égetnek el azonnal egy homologizációt, hanem hosszabb távon nagyobb csomaggal próbálnak visszazárkózni, szélesebb körű beavatkozással az engedélyezett elemeknél. Ez lassabb rövid távú javulást, de nagyobb potenciált ígért volna.
Maranellóban végül döntöttek. Az ADUO 1-es specifikáció a tervek szerint az Osztrák Nagydíjon kerülhet be az autóba, miközben a harmadik számú erőforrások gyártása már folyamatban van, így a két gyors egymás utáni homologizáció lehetősége lekerült a napirendről. A második, fejlettebb ADUO 2-es változatot a második mérés után hitelesíthetik, legkorábban hat futammal az első verzió debütálása után.
Az új ICE 3 ADUO specifikáció körülbelül 5 lóerős többletet hozhat. Nem számottevő ugrás, inkább első lépés. Az SF-26 kisebb módosításokkal fogadja az új egységet, és a Shell frissített üzemanyaga is készen áll.
Politikai háttér és jövőbeli szabályok
Felmerült az is, hogy a Ferrari inkább tartalékol bizonyos erőforrásokat a következő hibrid szabályrendszerre, amelyről a hónap végén, a makaói világtanácsi ülésen születhet döntés. Az elmúlt napokig komoly politikai vita zajlott a jelenlegi architektúra módosításáról.
A Red Bull vitatta az FIA adatait, és a szabályok mélyebb átalakítását sürgette, míg több motorgyártó a jelenlegi rendszer fenntartását támogatta. A Cadillac részt vett az egyeztetéseken, ám nem kívánta akadályozni a Ferrari álláspontját, ami megnehezítette a szükséges szupertöbbség kialakítását, ugyanakkor a párbeszédet erősítette.
A Ferrari és az Audi a két rendelkezésre álló fejlesztési lehetőség birtokában nem volt érdekelt azonnali beavatkozásban a 60-40 százalékos hibrid arány kapcsán. Inkább a meglévő eszközökkel próbálják ledolgozni a hátrányt. A csapatok, az FIA és a Forma–1 között nemrég elfogadott kompromisszum ennek megfelelően fokozatosabban alakítja át a hibrid arányt, miközben az egyszerűbb V8-as motorok akár 2029-re előrehozhatók, ha a gyártók vállalni tudják a fejlesztést és a gyártást.