A mezőny élcsapatai közül egyedül a Ferrarinál nem alakult ki egyértelmű rangsor a versenyzők között, így Leclerc és Hamilton továbbra is ádáz harcot vív a csapaton belüli első számú pozícióért. Míg a riválisoknál a pályán nyújtott teljesítmény már kijelölte a vezető pilótákat, a maranellóiaknál a mai napig kiegyenlítettek az erőviszonyok.
A Red Bullnál Max Verstappen, a McLarennél Lando Norris, a Mercedesnél pedig Kimi Antonelli számít a húzóembernek. A Ferrarinál azonban jóval árnyaltabb a helyzet, hiszen bár a szezon első felében Hamilton tűnt meggyőzőbbnek, Leclerc fokozatosan alkalmazkodott a megváltozott szabályokhoz, emiatt a mérleg nyelve ismét középre billent.
A legutóbbi szepangi futamon mindkét versenyző slick gumikon vágott neki a távnak a még vizes pályán, a csapat pedig a megszokottal ellentétben nem osztotta meg a stratégiát a pilótái között. A monacói versenyző a futamot követően azzal magyarázta a döntést, hogy a két eltérő taktika az egyik fél előnyére vált volna, ezt a megközelítést pedig a csapatvezetés nem kívánta alkalmazni.
A helyzetről Leclerc mentáltrénere, Riccardo Ceccarelli nyilatkozott, aki rámutatott a helyzet különlegességére az F1 Oversteer írása szerint. „Lehet, hogy így van, jelenleg viszont a Ferrari az egyetlen olyan csapat, ahol a két pilóta egymás ellen küzd, a többi élcsapatnál ugyanis a pálya már tisztázta a hierarchiát. Az embernek az az érzése, hogy ez egy verseny a versenyen belül, ami ilyen helyzetben teljesen természetes, és egyikük sem hátrál meg. Leclerc és Hamilton így egyenlő feltételek mellett küzdött meg egymással” – mondta a szakember.
„Mondjuk úgy, hogy némi biztonsági autós szerencsével és jó vezetési tudással az egyik Ferrari felállhatott a dobogóra. Nem tudhatjuk, miként szerepelt volna a csapat az átmeneti esőgumikon, bár úgy tűnt, Verstappen ezen a hétvégén legyőzhetetlen volt” – fogalmazott Ceccarelli.
Belső rivalizálás és a győzelmi kényszer
Ceccarelli már korábban, egy szeptemberi interjúban részletesen mesélt a monacói pilóta karakteréről. A szakember felidézte, hogy Leclerc gyerekkora óta képtelen elfogadni a vereséget, ez a felfogás pedig a csapattársával szembeni küzdelemre is kihat.
„Mióta 13 éves korában megismertem őt, mindenben a győzelem iránti vágy hatotta át, bármit is csinált. Még a mentális edzőteremben elvégzett teszteken is ő akart a legjobb lenni” – idézte fel a mentáltréner.
„A monacói tehetségét óriásinak tartom, ez pedig mindig arra ösztönzi őt, hogy a legjobb formáját hozza. Soha nem fogadta el, ha lemaradt, még egy egyszerű kerékpározás során sem” – tette hozzá Ceccarelli.
Ez a rendíthetetlen elszántság elengedhetetlen a világbajnoki cím megszerzéséhez, azonban veszélyeket is hordoz magában. A túlzott győzelmi vágy miatt ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy Leclerc túlságosan beszűkül, amennyiben kizárólag Hamilton legyőzésére összpontosít.