Charles Leclerc silverstone-i győzelmével megszerezte a Ferrari történetének kétszázötvenedik Forma–1-es diadalát. A történelmi mérföldkő hatalmas ünneplést hozott, ám a csillogó felszín mögött egy aggasztó statisztikai mutató húzódik meg. A jelenlegi évtized ugyanis a maranellóiak valaha volt legkevésbé sikeres időszakává válhat.
Bár az olasz csapat továbbra is toronymagasan vezeti a történelmi rangsort a maga 250 sikerével, a riválisok folyamatosan zárkóznak fel. A képzeletbeli örökranglistán a wokingiak állnak a második helyen 203 győzelemmel, miközben a Mercedes 138, a Red Bull pedig 130 elsőségnél tart. A patinás olasz istálló ráadásul nagyon hosszú ideje vár az újabb bajnoki trófeákra, hiszen egyéni világbajnoki címet legutóbb 2007-ben, konstruktőri elsőséget pedig 2008-ban ünnepelhettek.
Történelmi mélyponton a mutatók
A Scuderia Fans szakportál beszámolója szerint a Holiness nevű közösségi oldal történelmi elemzése rávilágított arra, hogy a 2020-as évek statisztikailag a Ferrari történetének eddigi leggyengébb időszakát jelentik. Az elemzés a csapat győzelmi arányát vizsgálta az egyes évtizedekben a lejátszott nagydíjak számához viszonyítva.
A számok alapján a vörösök a 2020-as év kezdete óta rendezett 140 versenyből mindössze 12 alkalommal állhattak a dobogó legfelső fokára. Ez elenyésző, mindössze 8,5 százalékos győzelmi arányt jelent. A helyzetet tovább rontja az a tény, hogy a csapat a 2020-as, a 2021-es, valamint a tavalyi szezont is futamgyőzelem nélkül teljesítette.
Van még idő a javításra
A negatív rekord elkerülésére ugyanakkor még van esélye a gárdának, mivel a jelenlegi évtizedből még három és fél év hátravan. A legfőbb cél az lehet, hogy a mutatót az 1980-as évek szintje fölé tornázzák, amikor a Ferrari 11,5 százalékos győzelmi aránnyal zárta a tízéves periódust.
Ez a teljesítmény messze elmarad a Michael Schumacher nevével fémjelzett aranykortól. A 2000 és 2009 közötti időszakban a Ferrari kimagasló formát mutatott, a 174 futamból 85-öt megnyert, ami csaknem 49 százalékos sikerességi rátát jelentett. Abban az időszakban tehát szinte minden második versenyhétvégén az olasz himnuszt játszották a dobogó tetején álló győztes tiszteletére.