Lewis Hamilton ferraris győzelme és a történelmi brit dobogó némileg elterelte a figyelmet George Russell barcelonai helyzetéről. A Mercedes versenyzője hiába szerzett tizennyolc pontot a Katalán Nagydíjon, a leintés utáni testbeszéde egyáltalán nem utalt elégedettségre vagy örömre.
A pódiumon álló három brit pilóta közül láthatóan csak a futamgyőztes Hamilton érezte jól magát, miközben a mellette állók meglehetősen komornak tűntek. Lando Norrisnak is megvoltak a maga okai a csalódottságra, Russell esetében azonban egy sokkal mélyebb felismerés állhatott a háttérben.
Az időmérőt megnyerő pilóta vélhetően abban a hitben vágott neki a vasárnapi versenynek, hogy egyedül korábbi csapattársa jelenthet rá veszélyt. Ezzel szemben Andrea Kimi Antonelli a futam utolsó harmadában könnyedén utolérte, majd egy bátor manőverrel átvette tőle a második helyet.
A fiatal olasz pilóta a sikeres előzés után azonnal elkezdte kiépíteni az előnyét, a tempókülönbség pedig egészen addig megmaradt, amíg a technika meg nem adta magát alatta. Bár a kiesés miatt végül pont nélkül zárt, a pályán mutatott teljesítményével egyértelműen felülmúlta a pole-pozícióból induló csapattársát.
A kíméletlen valóság
A kettejük közötti csaták során egyre többször tűnik úgy, mintha Antonelli rendelkezne nagyobb rutinnal. A barcelonai előzése is egy sokat tapasztalt veteránhoz illő, határozott és problémamentes mozdulat volt, amelyre Russell egyszerűen nem tudott reagálni.
A leintés utáni letargia tehát nem a végeredménynek, hanem a pályán tapasztalt erőviszonyoknak szólt. Az önmagát becsapni képtelen brit versenyző pontosan tudja, hogy a csapattársa tisztán erőből kerekedett felébe a vasárnapi futamon.
A jövőben mindenképpen alkalmazkodnia kell ehhez a helyzethez, amennyiben valóban a legnagyobbak közé akar tartozni. Jelenleg viszont azzal a nehéz ténnyel kell megbirkóznia, hogy az olasz csapattárs talán egyszerűen csak jobb nála.