Hegedűs László|2026. 01. 28. 18:03
A kétszeres világbajnok finn legenda kendőzetlen őszinteséggel beszélt régi riválisáról, a köztük lévő pszichológiai játszmákról és arról a bizonyos makaói ütközésről.

A Forma–1 történetének egyik legikonikusabb rivalizálása kétségtelenül Mika Häkkinen és Michael Schumacher nevéhez fűződik. A két versenyző éveken át vívott késhegyre menő csatákat a világbajnoki címekért, ám a tisztelet mindig megmaradt közöttük.

A finn pilóta nemrég a High Performance podcast vendégeként elevenítette fel közös emlékeiket, és meglepő őszinteséggel beszélt arról, hogyan látta akkoriban a német legendát.

Häkkinen elmondása szerint megszállottan figyelte riválisát, de nem feltétlenül azért, mert elérhetetlennek tartotta a szintet, amit Schumacher képviselt. Épp ellenkezőleg, a McLaren klasszisa úgy érezte, hogy megvan benne a kellő plusz a némettel szemben.

„Alaposan megfigyeltem Michaelt, tanulmányoztam az íveit, a vezetési stílusát és a kormánykezelését. Véleményem szerint semmi különös nem volt benne, sőt úgy gondolom, hogy én egy kicsivel jobb is voltam nála” – kezdte erős felütéssel a visszaemlékezést Häkkinen, majd kitért arra is, hogy miben rejlett Schumacher valódi ereje.

Elismerte, hogy a hétszeres bajnok fizikailag rendkívül erős volt, amit remekül kamatoztatott a vezetés során, például a gumik kezelésénél vagy a felfüggesztés terhelésénél. „Emellett megvolt benne a tehetség, az intelligencia, az egyensúlyérzék és az a hihetetlen kontroll, amivel az autót uralta” – tette hozzá.

A pályán zajló küzdelem mellett a színfalak mögött is zajlott a harc, ugyanis Schumacher híres volt arról, hogy mentálisan is igyekezett megtörni ellenfeleit. Häkkinen azonban úgy véli, nála ezek a trükkök hatástalanok voltak.

„Próbált pszichológiai nyomást gyakorolni rám, de ez nálam nem működött. Rengeteg különböző módszerrel próbálkozott, de engem ez egyáltalán nem érdekelt. Olyan szintű bizalmam volt a McLarenben, az embereimben és saját magamban, hogy egyszerűen képtelen volt bármit is megváltoztatni” – magyarázta a kétszeres világbajnok, aki szerint a mentális hadviselés lepattant róla.

A két pilóta kapcsolata azonban nem volt mindig feszültségmentes, sőt a közös történetük egyik legmeghatározóbb pillanata még a Forma–1 előtti időkre, az 1990-es makaói Forma–3-as versenyre datálódik. Häkkinen felelevenítette az esetet, amely alapjaiban határozta meg későbbi viszonyukat a királykategóriában.

A verseny lebonyolítása szerint két futam eredménye adódott össze, és bár az elsőt a finn nyerte, a mindent eldöntő második felvonás drámai véget ért.

„Az első versenyt megnyertem, Michael két másodperccel végzett mögöttem. A második futamon ő vezetett, én pedig szorosan mögötte haladtam, de tudtam, hogy végül nyerni fogok, hiszen Makaóban bármi megtörténhet. Az utolsó körben azonban elkövetett egy hihetetlenül ostoba hibát az egyik gyors kanyarban, ami lehetőséget adott nekem az előzésre” – emlékezett vissza Häkkinen.

A szituáció ekkor vált igazán kritikussá, a német pilóta ugyanis nem hagyta annyiban a dolgot. „Miközben előztem, belenézett a tükörbe, és egy kicsit elfordította a kormányt. Elkaptam a hátsó kerekét, de mentem tovább. Dühös lehettem volna emiatt, de rájöttem, hogy az nem változtatna semmin” – mondta a finn, aki szerint ez az eset világított rá igazán Schumacher mentalitására.

Häkkinen szerint Schumacher kíméletlen versenyző volt, akinek több riválisával, köztük Damon Hill-lel, Jacques Villeneuve-vel és David Coultharddal is meggyűlt a baja a pályán.

„Megalkuvást nem tűrő pilóta volt, néha tisztességtelen. De minden alkalommal, amikor a tettei heves vitákat váltottak ki, arra gondoltam: meg kell változtatnom ezt a fickót” – fogalmazott a finn. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ezt nem szavakkal, a menedzsmenttel vagy a médián keresztül akarta elérni, hanem kizárólag a pályán mutatott teljesítményével.

Úgy tűnik, ez a hozzáállás végül célba ért, a makaói incidens után ugyanis megváltozott a kettejük közötti dinamika.

„Azt hiszem, ez egy kicsit befolyásolta a hozzám való hozzáállását. A makaói eset után megértettem a filozófiáját, ő pedig megértette, hogyan reagálok erre. Ezt követően, valahányszor harcoltunk, használtunk apró trükköket, de soha többé nem értünk egymáshoz” – zárta gondolatait Häkkinen, rávilágítva arra, hogyan alakult ki a kölcsönös tisztelet közöttük.

Élő közvetítés