A Ferrari már a pályafutása egy korábbi szakaszában is kiemelt célpontként szerepelt Lewis Hamilton terveiben, ám a csillagok csak jóval később álltak össze a maranellói szerződéshez. A brit pilóta a Sky Sports műsorában beszélt részletesen arról, milyen éles pillanatokban úszott el korábban a lehetőség, és hogyan tekintett a maranellóiak garázsára az ellenfelek között sétálva.
A hétszeres világbajnok felidézte, hogy az olasz csapat vörös ruhás szerelői és szurkolói rendszeresen biztatták a váltásra, a belső kamerás felvételeket figyelve pedig folyamatosan ott lebegett a fejében a gondolat, hogy egyszer ő is abban az autóban üljön. Az első igazán megrázó felismerés akkor érte, amikor az egyik belgiumi hétvégén tudatosult benne a maranellóiak pilótafelállása.
„Akkor döbbentem rá igazán a vágyamra, amikor Seb meghosszabbította a szerződését Spában. Emlékszem arra a pillanatra, mert a hír hallatán belém hasított a felismerés, hogy titokban mennyire bíztam a lehetőségben” – fogalmazott a brit pilóta.
A háttérben zajló egyeztetések már korábban, Stefano Domenicali csapatfőnöki korszakában elkezdődtek, ám az akkori struktúra nem kedvezett a csatlakozásának.
„Beszéltem néhányszor Stefanóval abban az időszakban, Fernando azonban vétójoggal rendelkezett, ő volt az első számú versenyző, és valószínűleg nem akart újra a csapattársam lenni. Később megérkezett Seb, a csapat pedig két kiváló pilótával rendelkezett, így a csillagok egyszerűen nem álltak össze” – tekintett vissza a tárgyalásokra Hamilton.
A sikertelen kísérletek után a brit bajnok már elkönyvelte, hogy pályafutása során nem ölti magára a vörös overált. Bár a Mercedeshez fűződő elkötelezettsége miatt nem maradt benne hiányérzet, az elmaradt lehetőség gondolata végigkísérte volna a visszavonulása után is.
„Egy idő után már úgy voltam vele, hogy ez a találkozás sosem jön létre, és talán már nem is fog megtörténni az életemben. 13 éves korom óta a Mercedes kötelékébe tartoztam, így ha nem jön össze, akkor sem néztem volna vissza csalódottan. Ennek ellenére egy nagy kérdőjel mindig ott maradt volna a karrierem végén.”
„Éppen ezért vagyok hihetetlenül hálás a mostani lehetőségért. Örökké köszönni fogom John Elkannak, Benedetto Vignának és Fred Vasseurnek, hogy megnyitották előttem ezt az ajtót” – zárta gondolatait a hétszeres világbajnok.