Túl sokat változtatott egyszerre a Ferrari Miamiban, és ezzel saját dolgát nehezítette meg, James Hinchcliffe szerint ez szembemegy a mérnöki munka legalapvetőbb szabályával.
A korábbi IndyCar-versenyző úgy látja, az olasz csapat 11 új elemet vitt az amerikai futamra, ami ilyen korlátozott pályaidő mellett szinte kezelhetetlen feladatot adott a mérnököknek és a pilótáknak. A Scuderia végül 6. és 8. helyen zárt, miközben a tempó visszaesésének okait sem tudták egyértelműen beazonosítani.
A várakozások a hét elején még magasak voltak, hiszen bár a Ferrari lemaradása számottevő volt a Mercedes mögött, az addigi teljesítmény alapján úgy tűnt, beleszólhatnak a győzelemért zajló csatába. Az optimizmust erősítette, hogy a mezőnyben ők érkeztek a legtöbb frissítéssel Floridába.
A verseny azonban gyorsan rossz irányt vett. Lewis Hamilton az elején összeért Franco Colapintóval, ami visszavetette, így végül csak a hatodik helyig jutott. Charles Leclerc eközben elveszítette a dobogó utolsó fokát Oscar Piastrival szemben, majd az utolsó körben megpördült, az autó sérülése és a 20 másodperces időbüntetés miatt pedig a nyolcadik pozícióba csúszott vissza. A monacói a futam után arra kérte a csapatot, vizsgálják meg, miért esett vissza a tempója a nagydíj során, külön kiemelve a jelentős gumikopást.
A mérnöki alapszabály megszegése
Hinchcliffe az F1 Nation podcastben arról beszélt, hogy ekkora csomaggal szinte lehetetlen tisztán látni. „A mérnöki munka első számú szabálya, hogy egyszerre csak egy dolgon változtass, így tudod pontosan megmondani, mitől lett jobb vagy rosszabb az autó” – mondta.
Szerinte a jelenlegi formátumban, ahol nincs tesztelés és mindössze egy szabadedzés áll rendelkezésre, különösen kockázatos ennyi új alkatrészt egyszerre pályára küldeni - írja a GP Blog.
„Nincs meg az a szabadságuk, hogy külön-külön próbálgassák az elemeket. Amikor 11 vagy 12 különböző komponenst szerelsz fel egyszerre, azzal elképesztően megnehezíted a mérnökök dolgát, és a versenyzőknek is komoly kihívás ráérezni, mi segít, mi változtat az egyensúlyon, és mi az, ami inkább árt. Egy Forma–1-es autón semmi sem működik elszigetelten, minden mindennel összefügg.”
A kanadai szerint ilyen volumenű fejlesztési lista pályára vitele óriási feladat, és kérdés, hogy sikerült-e kihozni a maximumot az autóból. „Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Úgy gondolom, a verseny nagy részében jól sáfárkodtak azzal, amijük volt, egészen a végső megpördülésig.”
Stella megközelítése hozta az eredményt
Hinchcliffe ezzel szemben a McLaren hétvégéjét emelte ki követendő példaként. A wokingiak hét új elemmel érkeztek, ugyanannyival, mint a Red Bull, és az öthetes szünet után látványosan közelebb kerültek az éllovas Mercedeshez, amit egy 48 pontos hétvégével támasztottak alá.
A szakértő szerint Andrea Stella tudatosan időzítette a fejlesztéseket. „Ez tipikusan olyan húzás, amit Andrea Stella talál ki. Ő az a fajta szakember, aki azt mondja, hogy megcsinálhattuk volna korábban is, de inkább várjunk még néhány napot, fejlesszük tovább ezeket az elemeket.”
Hozzátette, minden mérnök tudja, minden plusz nap a tervezésben újabb apró teljesítményt hozhat, ráadásul így könnyebb elkülöníteni, melyik frissítés működik igazán jól.
„Minden extra nap, amit a fejlesztésre fordítasz a gyártás előtt, találhat még egy kis plusz teljesítményt, és ennek az a hozadéka, hogy pontosabban látod, mi az, ami valóban jól működik az autón.”