A Williams 2025-ben nem csupán meglepte a Forma–1 világát, hanem határozottan új arcát is mutatta. A grove-i csapat az elmúlt években sokszor a mezőny végén kullogott, idén azonban ötödik helyen zárt a konstruktőri bajnokságban, stabilan vezette a középmezőnyt, és maga mögé utasította azokat a gárdákat, amelyekkel korábban egy szinten emlegették.
A siker kulcsa azonban nemcsak a technikai fejlődésben rejlett, hanem abban az emberi tényezőben is, amelyet sokszor alábecsülnek: a pilóták közötti kapcsolatban.
James Vowles csapatfőnök a szezon utolsó futama után egy héttel megjelent „The Vowles Verdict” című sorozatának legfrissebb epizódjában éppen erre helyezte a hangsúlyt. Mint fogalmazott, a csapat idei teljesítményét nagyban meghatározta az, ahogyan Carlos Sainz és Alexander Albon együtt dolgozott.
„Bár a Forma–1-ben gyakran elhangzik, hogy a legnagyobb ellenfeled a csapattársad, nálunk ennek az ellenkezője valósult meg” – kezdte Vowles. Hozzátette, hogy már az első bahreini teszttől kezdve egészen Melbourne-ön át az idény végéig rendkívül nyíltan működtek együtt a kiértékelések, az adatelemzések és a beállítások irányának meghatározása során. „Ez a kapcsolat már az első pillanattól kezdve ugyanolyan erős volt, mint az utolsó versenyhétvégén.”
A kontextus csak még értékesebbé teszi ezt az összhangot. A Williams azzal, hogy leigazolta a Ferraritól távozó Sainzot, egyértelműen jelezte: komoly szándékai vannak. A spanyol pilóta érkezése nemcsak szakmailag, hanem a csapat megítélésében is fordulatot hozott, hiszen ezzel végleg elhatárolódtak attól a képtől, amelyet korábban a fizetős versenyzők és a múltidézés határozott meg.
Sainz egy teljesen új környezetbe csöppent: más motor, eltérő autófilozófia és egészen más versenyképességi szint várt rá. Ebben a helyzetben Albon szerepe kulcsfontosságúvá vált. Vowles külön kiemelte az Ausztrál Nagydíjat, ahol a thaiföldi pilóta már az első szabadedzésen segítette újdonsült csapattársát a pálya sajátosságainak és az autó viselkedésének megértésében.
„Alex másképp vezette a Williamst, mint ahogy a Ferrarihoz szokott Carlos. Például a 3-as kanyarban már az FP1 során jelezte neki, hogy nem lehet ugyanazt az ívet követni, mint Maranellóban” – mesélte a csapatvezető.
Ez a nyitottság nemcsak a szezon elején, hanem a későbbiekben is megmaradt, még akkor is, amikor az eredmények miatt felerősödhetett volna a rivalizálás. A Williams ugyanis idén tudatosan kevés fejlesztést vitt pályára, mivel már a 2026-os szabályváltozásokra fókuszáltak. Ez viszont azt jelentette, hogy minden egyes hétvégén a lehető legtöbbet kellett kihozni a rendelkezésre álló csomagból.
Ebben a folyamatban a két pilóta együttműködése kulcsszerepet játszott. „A szezon közepétől kezdve elkezdtük jelentősen eltérő beállításokkal futtatni a két autót. Így két irányt is ki tudtunk próbálni, majd a gyakorlások utáni őszinte visszajelzések alapján választottuk ki a közös utat” – magyarázta Vowles.
A szezon elején Albon segítette Sainz beilleszkedését, ám nyárra a dinamika megfordult. A bakui futamtól kezdve – ahol a spanyol megszerezte első dobogós helyezését a Williams színeiben – Sainz teljesítménye látványosan javult. A bajnokságot végül kilencedikként zárta 64 ponttal, míg Albon 73 ponttal a nyolcadik helyen végzett. Az év második felében azonban Sainz gyakran szolgált referenciaként a csapat számára.
Kettejük útjai nem keresztezték egymást, hanem kiegészítették a másikat. Ez az összhang döntő tényező volt abban, hogy a Williams megszerezte az ötödik helyet a konstruktőri tabellán – egy olyan eredményt, amely pénzügyileg is hatalmas jelentőséggel bír.
„Nem az számít, hogy ki végzett előrébb egy-egy versenyen. A lényeg az, hogy a csapat hogyan fejlődik” – foglalta össze a csapatfőnök.