Robert Kubica számára a 2025-ös Le Mans-i 24 órás versenyen aratott összetett győzelem jelenti a legnagyobb sporteredményt, a személyes életében mégis a 2019-es melbourne-i rajtrácsra való felállást tartja a legjelentősebb sikerének. A polák versenyző a súlyos, 2011-es rali-balesete utáni hosszú rehabilitációt követően küzdötte vissza magát a királykategóriába.
„Az, hogy Ausztráliában felállíthattam az autómat a rajtrácsra, talán a legnagyobb pályán kívüli győzelmem volt. Rendkívül erős érzelmi pillanatot jelentett, egyben fontos személyes elégtételt is hozott. A megelőző években sokan pozitívan meglepődtek azon, mire vagyok képes a visszatérés felé vezető úton, de akadtak olyanok is, akik csak a levegőbe beszéltek. Örülök, hogy ezeket a hangokat végül elfújta a szél, hiszen megmutattam, hogy az emberek gyakran úgy mondanak véleményt, hogy fogalmuk sincs a valóságról” – mondta a pilóta.
Kubica tisztában volt a saját fizikai korlátaival, mégis biztos volt abban, hogy képes a legmagasabb szinten teljesíteni. Ha nem így érzett volna, elmondása szerint a 2017-es renault-os tesztet és a Williams megkeresését sem fogadta volna el.
„Saját magammal szemben rendkívül igényes és versenyszellemű ember vagyok, így túlságosan sokat kockáztattam volna. Tisztában voltam a korlátaimmal, de a teljesítményre sosem létezik garancia, ezt csak a pályán lehet kipróbálni” – fejtette ki a versenyző.
Technikai nehézségek a grove-i csapatnál
A 2019-es szezonban a Williams messze elmaradt a riválisoktól. A technikai csomag nem tette lehetővé a valódi csatákat a pályán.Kubica ugyan megelőzte a csapattársát, az akkor újoncként induló George Russellt az összetettben szerzett egyetlen pontjával, a versenyképesség hiánya azonban végig rányomta a bélyegét az évükre.
„Kevés ember ismeri pontosan a balesetem utáni teljes utamat és azokat az éveket, amelyeket átéltem. Sosem bújtam a korlátaim mögé, de amikor felveszed a sisakot és felállsz a rajtrácsra, legalább minimális eszközöket szeretnél kapni a küzdelemhez. Abban az évben a felszerelésünk rendkívül gyenge volt, ilyen körülmények között pedig képtelenség felvenni a harcot a Formula–1 mezőnyével” – nyilatkozta a lengyel pilóta.
A következő évben az Alfa Romeo harmadik pilótájaként elvégzett első tesztje igazolta számára, hogy egy versenyképesebb autóban sokkal többre lett volna képes. A technikai nehézségek ellenére Kubica a mai napig hálás a Williamsnek a megadott lehetőségért.
Az összetartás ereje és a szenvedély
A nehézségek ellenére a lengyel versenyző meleg szívvel gondol a Williamsnél dolgozó szakemberekre. A nehéz időszakok ugyanis még többet tanítanak az embernek, a keményen dolgozó csapattagok jelenléte pedig átlendítette a gárdát a legrosszabb pillanatokon.
„A nehéz helyzetekben a közösség ereje a legfontosabb. Egyfelől rendkívül bonyolult volt a helyzetünk a vezetés és a valóság kezelése szempontjából, másfelől viszont egy igazán egységes csoport dolgozott a háttérben, akik minden nap mindent beleadtak egy cseppet sem kellemes szituációban” – emlékezett vissza Kubica a Formula Passion hasábjain.
A rehabilitáció és a visszatérés hajtóerejét a sport iránti elhivatottság jelentette. A gyerekkor óta űzött autóversenyzés adta meg azt a lendületet, amely átsegítette a legnehezebb időszakokon.
„A sport a legfőbb motor a felépülésben, hiszen ezért élsz, és ennek szentelsz mindent. A szenvedély és a bizonyítási vágy óriási löketet ad a nehéz pillanatokban. Mivel kiskorom óta az autóversenyzésnek szenteltem az életemet, nem is tudom, mi mást csinálhatnék, így a motorsport jelenti számomra a teljes elköteleződést” – zárta szavait Kubica.