Kifejezetten elégedett volt a Mexikói Nagydíj időmérő edzésén megszerzett 6. helyével Lando Norris, bár a közvélemény szerint a wokingi autóval ennél jobb eredményt kellett volna elérni. A brit pilóta szerint azonban a kívülállók teljesen tévesen ítélik meg a McLaren jelenlegi formáját.
A regnáló bajnok ritkán szokta nyíltan bírálni a csapata autóját vagy a saját teljesítményét az egekbe magasztalni, ezúttal mégis kivételt tett. Úgy véli, a konstrukció vezetési nehézségei miatt a megszerzett pozíció valójában kiemelkedő teljesítménynek számít.
„Egészen fenoménálisan vezettem ahhoz képest, milyen autó áll a rendelkezésünkre. Oscar Piastri problémáin is tökéletesen látszik, mennyire nehéz ezzel a kocsival menni. Őszintén szólva meglehetősen elégedett vagyok a hatodik hellyel” – nyilatkozta a brit versenyző.
A wokingi csapat pilótája úgy látja, a közvélemény tévesen ítéli meg a technika valós erejét, amint azt az F1 Maximaal megírta a mexikóvárosi időmérőt követően.
A valóság a Q3-ban derült ki
Bár a harmadik szabadedzésen Norris futotta a leggyorsabb kört, a kvalifikáció utolsó szakaszában a versenytempó és az egykörös sebesség is elmaradt az élmezőnytől. A pilóta szerint nem a saját vezetésében maradt benne a tempó, hanem a konstrukció érte el a határait.
„Sokan mondják, hogy jó autónk van, ám ez egyszerűen nem igaz. A kocsival túlságosan nehéz vezetni, a féktávokon pedig kifejezetten megbízhatatlanul viselkedik. A GPS-adatokból is látszik, hogy szinte minden kanyarban küzdenünk kell, egyetlen olyan forduló van csak a pályán, ahol igazán jól működik a technika” – fogalmazott Norris.
„Néha sikerül összeraknom egy jó kört, ami után mindenki reménykedni kezd. Ez azonban nem tesz jót, mert a Q3-ban mindig szembesülünk a valósággal. A második szakaszban futott jó köröm után tudtam, hogy azt a teljesítményt már nem fogom tudni megismételni, mivel egyszerűen túl lassúak vagyunk.”
Kiszámíthatatlan viselkedés a pályán
A McLaren viselkedése a körülmények apró változásaira is rendkívül érzékenyen reagál. A brit pilóta rámutatott, hogy a szélviszonyok és a tapadás ingadozása miatt szinte lehetetlen egyenletes teljesítményt nyújtani a mexikói aszfaltcsíkon.
„A Q2-ben a szélnek köszönhetően nyertem másfél tizedet a tizenkettes kanyarban. A következő próbálkozásnál ugyanazzal a tempóval érkeztem meg oda, mégis elveszítettem egy tizedet. Néha magam is meglepődöm, hogyan tudunk időnként mégis gyorsak lenni. Amikor minden puzzle-darab a helyére kerül, megvan a sebesség, de sosem tudhatjuk, ez mikor történik meg” – magyarázta a pilóta.
A nehézségek ellenére Norris nem adta fel a reményt a futam előtt. Szerinte a versenyen bármikor adódhatnak olyan váratlan fordulók vagy körülmények, amelyek a csapat kezére játszhatnak.