Alig két futam telt el a 2026-os Forma–1-es idényből, de máris élénk vita zajlik arról, mennyire biztonságos az új technikai csomag a pályán. Liam Lawson szerint egyre több jel utal arra, hogy a jelenlegi rendszer hosszabb távon komoly veszélyeket rejthet, és ha nem történik beavatkozás, akár súlyos baleset is bekövetkezhet.
A Racing Bulls versenyzője a Japán Nagydíj előtt beszélt arról, hogy a pilóták ugyan elmondják a tapasztalataikat, de a döntés az FIA kezében van. „Ha ez így megy tovább, akkor igen” – felelte arra a kérdésre, számít-e egy nagy ütközésre a rajtoknál. „Ami velem történt, az nagyon könnyen előfordulhat. Ha Franco nem reagál ennyire jól, abból egy igazán nagy baleset lehetett volna.”
A melbourne-i rajt árnyéka
Az Ausztrál Nagydíjon Lawson autója a startnál lassan mozdult el, miközben Franco Colapinto mögötte érkezett nagy tempóval. Az argentin pilóta éles manőverrel tudta kikerülni a szinte álló Racing Bullst, és utóbb többen is szerencsésnek nevezték, hogy nem történt ütközés.
Carlos Sainz például úgy látta, hogy a mezőny „rendkívül szerencsés” volt, amiért nem lett baj a két autó találkozásából, és attól tart, hogy ha nem módosítanak a rendszeren, akkor „előbb-utóbb jönni fog egy ilyen nagy baleset”.
A 2026-os autók új erőforrásai bonyolultabb indítási folyamatot igényelnek, ugyanis a turbók megfelelő előkészítéséhez több idő kell. Emiatt vezették be a kék villogó fényt, amely jelzi a pilótáknak, hogy hamarosan indul a rajtprocedúra. Lawson szerint azonban a folyamat még így sem kiforrott.
„Nagyon bonyolult az egész” – mondta. „Látják, hogy körülbelül tíz másodpercig ülünk ott, és próbáljuk elindítani az előkészítési folyamatot, miközben a rajtok nagyon kiszámíthatatlanok.”
Hozzátette, hogy bár új autókról van szó, jelenleg még kifejezetten nehéz mindent tökéletesen időzíteni. „Sokat beszélünk róla. Van jó pár dolog, ami az autókkal kapcsolatban most még nem az igazi, de ezek idővel javulni fognak.”
A melbourne-i eset kapcsán azt is elárulta, hogy a problémát korábban csak elvétve tapasztalták a teszteken. „Néha szükség van ilyen helyzetekre, hogy tanuljunk belőlük, és megértsük, mi történik. A felkészülés során jó rajtjaink voltak, ez a gond csak egyszer-kétszer jött elő, és nem számítottunk rá a verseny kezdetén. Most már pontosan értjük, miről van szó, és azon dolgozunk, hogy ne forduljon elő újra. De az autóban ülve őszintén szólva nincs sok mindent, amit tehetnék.”
Nem csak a rajtok jelentenek kockázatot
Lawson szerint a biztonsági kérdés túlmutat a rajtokon. Az energiamenedzsment, az előzési módok, a lift-and-coast technika, valamint az úgynevezett Straight-Line Mode, amikor az első és hátsó szárny is csökkenti a légellenállást, mind befolyásolják az autók közötti sebességkülönbséget.
„A verseny során rengeteg dologgal kell egyszerre foglalkoznunk” – magyarázta. „Az SLM a gyors kanyarokban például egy külön történet. Így versenyezni elég necces tud lenni.”
A hosszú egyenesek végén jelentkező tempókülönbségeket is problémásnak érzi. „Amikor az egyik autó tölt, a másik pedig támadómódban van, óriási különbségek alakulhatnak ki. Sok mindent tanulunk még, és ezekre nincs egyszerű megoldás, egyelőre együtt élünk velük.”
Arra a felvetésre, elképzelhető-e, hogy a szezon későbbi szakaszában egységesebbé válik az energiaháztartás kezelése a mezőnyben, így válaszolt: „Jelenleg nagyon változó a helyzet. Mindenki maga dönti el, mikor tölt és mikor használja fel az energiát, és ez csapatonként, motortípusonként eltér. Ez attól is függ, mit lép az FIA. Most sok különbség van, és emiatt nagyon óvatosnak kell lennünk, mert lehet, hogy épp lendületben vagy egy autó mögött, amely hirtelen elkezd tölteni, te pedig nyitott SLM-mel érkezel rá. Ilyenkor alig van lehetőséged elkerülni.”
Lawson szerint a kulcsszó a tanulás, ugyanis a sportág még csak most kezdi igazán megérteni az új szabályrendszer hatásait. A 2026-os Forma–1-es idény a Japán Nagydíjjal folytatódik, ahol újabb tapasztalatok gyűlhetnek arról, mennyire működik biztonságosan az új korszak technikája.