Harmincöt év telt el azóta, hogy Ayrton Senna végre megtörte az átkot, és hazai közönség előtt is győzni tudott a Forma–1-ben. Az 1991-es Brazil Nagydíj nem csupán egy újabb siker volt a pályafutásában, hanem olyan történet, amely azóta is a sportág egyik legemlékezetesebb pillanata.
Interlagos lelátói zsúfolásig megteltek azon a vasárnapon. A brazil szurkolók évek óta vártak arra, hogy a McLaren versenyzője otthon is felérjen a csúcsra. Korábban többször közel járt hozzá, 1986-ban Rio de Janeiróban másodikként zárt, 1990-ben pedig São Paulóban még fájóbb módon csúszott ki a kezéből a győzelem. Akkor pole pozícióból vezetett, amikor a lekörözött Satoru Nakajima leszakította az első szárnyát, ami extra boxkiállást eredményezett, végül csak harmadik lett.
A technika cserbenhagyta, az akarat nem
1991-ben minden másként indult. Senna ismét megszerezte a pole-t, hazai pályán ez már az ötödik volt számára, és magabiztosan rajtolt. A Williams autóival, Riccardo Patresével és Nigel Mansell-lel szemben hamar jelentős előnyt épített ki.
A verseny hajrája azonban váratlan fordulatokat tartogatott. Mansell 12 körrel a leintés előtt váltóhiba miatt kiesett, így Senna előnye 40 másodpercre nőtt Patresével szemben. Ami első ránézésre kényelmes különbségnek tűnt, hamar rémálommá vált, ugyanis a McLaren váltója sorra adta meg magát.
Előbb a negyedik fokozat tűnt el 20 körrel a vége előtt, majd a következő körökben a többi sebesség is felmondta a szolgálatot. Hét körrel a leintés előtt már csak a hatodik maradt. Sennának magas fordulatszámon kellett tartania a Honda-motort, hogy az alacsony tempójú kanyarokat is be tudja venni, miközben fizikailag is a határait feszegette.
Két körrel a vége előtt az előny négy másodpercre olvadt. Ekkor Interlagos felett megérkezett az a finom, szinte jelképes eső, amely enyhén benedvesítette az aszfaltot, és némileg megnehezítette az üldöző dolgát.
„Azt hittem, az utolsó két körben már nem fogok nyerni, mert az előző hét körben folyamatosan gond volt a váltóval. Azt mondtam magamnak, ha sikerül, akkor kiabálva fog sikerülni. Arra gondoltam, annyit harcoltam ezekben az években ezért a pillanatért, és ma is annyit küzdöttem. Azt ismételgettem, ennek sikerülnie kell, sikerülnie kell” – idézte fel Senna a leintés után.
Végül kevesebb mint három másodperces előnnyel ért célba Patrese előtt, majd szó szerint a közönség karjaiba omlott. A kimerültség akkora volt, hogy izomgörcsök gyötörték, és a dobogón a trófea felemelése is komoly fájdalmat okozott számára. A jelenet örökre bevésődött a sporttörténelembe.
Egy győzelem, amely túlmutat önmagán
Az interlagosi diadal azóta is Senna örökségének egyik legerősebb szimbóluma. A kitartás, az elszántság és az önfeláldozó munka mind benne sűrűsödik abban a néhány körben.
Ana Simões, a Senna Brands marketingigazgatója szerint ez a siker ma is irányt mutat. „Ez a győzelem tökéletesen megmutatja, milyen ember volt Ayrton: soha nem adta fel, még a legnehezebb körülmények között sem. Ezt a szellemiséget szeretnénk nap mint nap továbbvinni a Senna és a Senninha márkán keresztül, hogy az örökség inspirációvá váljon, és segítsen az embereknek átlépni a saját határaikat” – fogalmazott.
A 35. évfordulót nemcsak visszaemlékezésekkel ünneplik. Május 1-jén ismét megrendezik az Ayrton Senna Racing Day futóversenyt Interlagosban, ahol 11 ezer résztvevő áll rajthoz. A szervezők célja, hogy a közösségi élmény felidézze azt az összefogást, amely 1991-ben a lelátókon uralkodott.
Három és fél évtized távlatából is világos, hogy az a győzelem nem csupán egy trófeáról szólt. Sokkal inkább arról, hogyan lehet a legnehezebb pillanatokban is erőt meríteni, és végigmenni az úton akkor is, amikor már szinte minden ellene dolgozik.