A spanyolországi időmérő újra ráerősített arra a kételyre, amely évek óta Charles Leclerc pályafutását kíséri. Hiába a nyers tempó és a látványos körök, a monacói rendre olyan hibákat követ el, amik Max Verstappen szintjén már nem férnek bele.
Leclercet gokartos időszak óta Verstappennel együtt emlegetik. A junior kategóriákban valóban mindent megtett azért, hogy a legnagyobb tehetségek között tartsák számon, a Ferrari akadémiájának tagjaként gyorsan lépdelt felfelé. Megnyerte a GP3-at, majd első F2-es szezonjában azonnal bajnok lett.
A Forma–1-ben is villámgyorsan jött az áttörés. Az Alfa Romeónál rögtön felülmúlta Marcus Ericssont, egy év után pedig már a Ferrari versenyzője volt. Kimi Räikkönen, a csapat legutóbbi világbajnoka távozott, hogy helyet adjon neki.
Az első két ferraris évben Leclerc valóban igazolta a róla kialakított képet. Sebastian Vettelnél gyorsabbnak bizonyult, a négyszeres világbajnok pedig fokozatosan háttérbe szorult. Carlos Sainz érkezésével úgy tűnt, a monacói végleg egyértelmű első számú pilótává léphet elő, ám hat szezon elteltével sem sikerült megtennie azt a bizonyos utolsó lépést.
Hamilton árnyéka
Az, hogy Leclerc nem tudott megkérdőjelezhetetlen vezérré válni, a Ferrari döntésében is szerepet játszhatott, amikor szerződtette Lewis Hamiltont. A brit már nem pályafutása csúcsán jár, ugyanakkor többször bizonyította, hogy képes világbajnoki címeket nyerni, és a sportág legjobbjai közé tartozik. A maranellóiaknál feltehették a kérdést, hogy Leclerc valaha eljut-e erre a szintre.
A közös első évükben, 2025-ben még a monacói állt jobban. Az új csapattárs érkezése után kényelmes fölényben volt Hamiltonnal szemben. Azóta azonban az új autóval, a friss szabályrendszerrel és az új erőforrással ez az előny eltűnt - írja a GPBlog.
Leclerc az idei szezont elfogadhatóan kezdte, a Kanadai Nagydíj óta viszont látványosan visszaesett. Hibák követték egymást, és ezek rendre értékes pontokba kerültek.
A visszatérő hiba
A legnagyobb különbség talán éppen ebben rejlik közte és Verstappen között. A világszínvonalú versenyzők idővel kinövik az ilyen megingásokat. Verstappennek 2018 elején hat futam kellett, hogy leszámoljon a túlzott kockázatvállalásból fakadó hibákkal, azóta ritkán botlik.
Leclerc 28 éves, kilencedik Forma–1-es szezonját tapossa, mégis újra és újra ugyanabba a csapdába sétál bele. A fejlődési ív következő lépcsője egyelőre nem látszik.
Mindez azért különösen fájó, mert amikor minden összeáll, Leclerc képes elképesztő tempóra. A kérdés az, hogy mikor kell támadni, és mikor kell beosztani a tempót, a gumikat, a versenyt. Ez is a mesterség része. A felelősséget rendre magára vállalja, ám ha ugyanaz a hiba sokadszor ismétlődik, felmerül, valóban sikerült-e tanulni belőle.