A 2026-os szezon egyik legfurcsább mellékhatása nem egy látványos baleset vagy vitatott büntetés, hanem az, ahogyan a pilóták az energiával zsonglőrködnek. A McLarent irányító Andrea Stella nyíltan beszélt arról, hogy szerinte a jelenlegi technikai előírások olyan irányba tolják el a sportágat, amely komoly kérdéseket vet fel a Forma–1 lényegéről.
Érdekes módon ezzel gyakorlatilag egy hullámhosszra került Max Verstappennel, aki korábban már élesen bírálta az idei szabályrendszert, és a túlzásba vitt energiamenedzsment miatt a „Mario Kart” videojátékhoz hasonlította a királykategóriát.
Amikor a hiba gyorsabbá tesz
Az idei szabályok értelmében a belső égésű motor és az elektromos teljesítménye immár fele-fele arányban járul hozzá az összteljesítményhez, ami gyökeresen átalakította a vezetési stílust. Míg korábban 90-10 vagy 80-20 százalékos volt az arány a benzinmotor javára, most az elektromos energia szerepe meghatározóvá vált, így a versenyzők számára kulcskérdés lett, mikor és hogyan spórolnak az akkumulátorral.
Stella szerint ez odáig vezetett, hogy időnként egészen abszurd helyzetek alakulnak ki az időmérőkön. „Az időmérőn a vezetésnek vannak olyan aspektusai, amelyek természetellenesek lehetnek” – mondta a BBC-nek, majd arról is beszélt, hogy a pilóták visszajelzései alapján néha a hiba hoz előnyt.
„A versenyzőink néha megjegyzik, hogy egy teljes szektoron gyorsabbak, amikor hibáznak, mert ezzel energiát takarítanak meg. Az a plusz energia, amit azzal spórolsz meg, hogy a hiba miatt később gyorsítasz, a hosszú egyenes végén visszajut hozzád” – fogalmazott.
Magyarán, ha valaki nem tökéletesen veszi be a kanyart, és emiatt kicsit visszafogottabban gyorsít ki, azzal akár több elektromos energiát őrizhet meg a kör későbbi részére. Így előfordulhat, hogy egy kevésbé tiszta köridő bizonyos szektorokban jobbnak tűnik, mint egy valóban határon autózott próbálkozás.
Torz képet mutat a stopper
A McLaren vezetője úgy látja, ez a jelenség félrevezető képet ad a valódi tempóról. Ha egy rontott kanyar végül jobb részidőt eredményez, az aligha tükrözi a klasszikus értelemben vett versenyzést, ahol a cél mindig a lehető legprecízebb, leggyorsabb ív teljesítése volt.
Stella ezért nemcsak technikai, hanem filozófiai kérdésként is tekint a problémára. „Hűek akarunk maradni a versenyzés hagyományos értelemben vett DNS-éhez? Elfogadjuk, hogy ez a természetellenes helyzet a sport része, vagy sem? Ez egy magas szintű filozófiai kérdés” – tette fel a dilemmát.
Bár a paddockban akadnak olyan csapatvezetők, akik inkább türelemre intenek, a mezőny éléről egyre erősebb hangok kérdőjelezik meg az irányt. Amikor egy négyszeres világbajnok és egy élcsapat főnöke hasonló aggályokat fogalmaz meg, az aligha marad következmények nélkül a következő szabályegyeztetéseken.