Amikor egy istálló előnye meghaladja a fél másodpercet az időmérőkön és a versenytempót tekintve is, ott ritkán beszélhetünk nyílt küzdelemről. Jelenleg pontosan ez a helyzet a Mercedes és legfőbb üldözője, a Ferrari viszonylatában, hiszen a brackley-iek fölénye egészen megdöbbentő méreteket öltött.
A számok kegyetlenek, sőt, ha jobban megnézzük a statisztikákat, a mostani differencia még Max Verstappen legsimább idényeit, illetve Michael Schumacher vagy Sebastian Vettel aranykorszakait is felülmúlja. Hasonló szakadékot utoljára az előző hibrid éra bizonyos szakaszaiban láthattunk.
Mégis sokan abban a hitben élnek, hogy izgalmas és kiélezett csatákat hoz az idei év. Ez a téveszme leginkább a Mercedes gyengébb rajtjainak köszönhető, a lámpák kialvása utáni pillanatok ugyanis rendszerint sebezhetővé teszik az Ezüstnyilakat.
Ilyenkor a riválisok átmenetileg közel kerülnek a német gépekhez, miközben a pályán zajló látványos pozícióharcok azt sugallják, hogy a mezőny szorosan együtt van. A valóság azonban az, hogy a versenytempó stabilizálódásával ez a minimális hátrány pillanatok alatt eltűnik.
Kilátástalan helyzetben az üldözők
A nyers tempóadatok teljesen átírják a bajnokságról alkotott képet, ráadásul a zsinórban aratott három futamgyőzelem és a sprintversenyeken mutatott forma sem a véletlen műve. Ha a brackley-i alakulat képes technikai zökkenőktől mentesen, tiszta hétvégéket teljesíteni, gyakorlatilag lehetetlen feladat elé állítja a többieket.
Bár a Ferrari, a McLaren és a Red Bull is megvillantott már egy-egy ígéretes momentumot az eddigi fordulók során, a tartós nyomásgyakorláshoz elengedhetetlen folyamatosság hiányzik a fegyvertárukból.
A sportág múltja többször bebizonyította már, hogy egy ekkora technikai szakadék eltüntetéséhez általában hosszú évekre van szükség.
Jelenleg az egyetlen nyitott kérdés az maradt, hogy a riválisok milyen gyorsan találják meg a megoldást a problémáikra, így hiába reménykednek a szurkolók egy fordulatos bajnokságban, a trófea sorsa minden jel szerint Brackley-ben dől el.