A beszélgetés Newey jól ismert, „old-school” szemléletét állította fókuszba, amelyben a személyes megfigyelés és a gyors vizuális összevetés fontosabb, mint a végtelen számú fotó utólagos böngészése.
„Azt gondolom, minden csapatnak van gyakorlatilag kémfotósa. Általában a többiek tudják, kik ők, és rohangálnak, hogy eltakarjanak dolgokat” – tette hozzá. „Így minden versenyhétvégén ki tudja hány ezer fotónk lesz. Aztán valamilyen szoftverrel megpróbálod kategorizálni őket és így tovább.”
„Ennek ellenére óriási mennyiségű kép gyűlik össze, amit akár egy hétig is nézegethetnél, ha nem vigyázol” – fogalmazott. Newey régimódibb megközelítést követ az F1-es tervezésben, szívesen vázol rajztáblán, és a személyes vizsgálódás is ezt tükrözi.
„Két okból nézem a rajtrácson a kocsikat” – magyarázta. „Először is, a fotók nyilván 2D-sek, és gyakran nem pont olyan szögből készülnek, ami érdekel. Másodszor, időhatékony, teljesen őszintén. Remélem, van annyi szemem, hogy kiszúrjak valami érdekeset, amit 3D-ben egy pillantással látok, miközben 2D-ben kétezer kép között keresgélném nagyon sokáig.”