A mexikóvárosi versenypályán rendezett pénteki edzéseken hat pilóta ért el szinte azonos versenytempót, így a stratégia és az időmérő dönthet a hétvége sorsáról. Charles Leclerc ugyan megszerezte a leggyorsabb kört, az élcsapatok közötti különbségek azonban elenyészőek mind az egykörös, mind a versenyszimulációk során.
Meglepő motormódok és végsebességek
A tengerszint feletti 2200 méteres magasság miatt a ritkább levegő jelentősen csökkenti a légellenállást, ami a célegyenesben mintegy 350 km/órás csúcssebességeket eredményezett. A csapatok az óriási terhelés és a megbízhatósági kockázatok miatt láthatóan óvatosan bántak a motormódokkal, így a motorok valódi teljesítményére csak a kvalifikáción derül fény.
A Ferrari a lágyabb mechanikai beállításoknak köszönhetően kifejezetten jól kezelte a kerékvetőket és a lassú kanyarokat. Leclerc főként a kanyarbejáratokon nyert időt a riválisokkal szemben, amiről a pénteki adatok kielemzését követően számolt be a Formula Passion.
Eltérő problémák a riválisoknál
A McLaren visszanyerte korábbi jó formáját, a Red Bull viszont komoly egyensúlyi gondokkal küzdött a lassú szekciókban. Max Verstappen számára a több egymást követő lassú forduló okozott fejtörést, miközben a Mercedes autói a túlságosan merev hátsó felfüggesztés miatt a gumik túlmelegedésével szembesülhetnek.
A versenyszimulációk során a lágy és a közepes keverékeken köröző versenyzők átlagai mindössze egy tizedmásodpercen belül alakultak. Mivel ezen a helyszínen az előzés kimondottan nehéz, a vasárnapi győzelemért folytatott küzdelemben a bokszutcai stratégiák kaphatják a főszerepet.