Lando Norris régóta dédelgetett álma valóra vált az Abu-dzabi Nagydíjon, amikor megszerezte élete első Forma–1-es világbajnoki címét. A McLaren brit pilótája hatalmas utat járt be, ám a szezonzárón elért harmadik helyével végül megkoronázta pályafutása eddigi legjobb évét. A győzelem nemcsak számára, hanem családjának is felbecsülhetetlen pillanat volt – édesanyja és édesapja a verseny után megható nyilatkozatokkal emlékeztek vissza a közös útra.
A 2025-ös idény jó ideig Oscar Piastri dominanciájáról szólt, majd a nyári szünet után Max Verstappen is visszatért a címért folytatott harcba. Eközben Norris is új lendületet vett, és a McLaren hullámzó formája ellenére egészen az utolsó futamig életben tartotta világbajnoki reményeit. Abu-Dzabiban végül harmadik lett, ami elegendő volt a végső győzelemhez, és ezzel örökre beírta nevét a sportág történetébe.
„Az utolsó körök örökkévalóságnak tűntek”
A brit pilóta édesanyja, Cisca Norris a Sky Sportsnak nyilatkozva nehezen találta a szavakat a verseny után.
„Teljesen ki vagyok merülve érzelmileg, de hihetetlenül boldog vagyok a csapat, a család és a szurkolók miatt. Ez valami elképesztő. Az utolsó körök örökkévalóságnak tűntek! Rengeteg áldozattal járt az út idáig.”
A meghatott édesanya arról is beszélt, milyen nehéz döntések kísérték fia karrierjét már gyerekkorától.
„Lando hétévesen kezdte a gokartozást, nyolcéves korában már a bátyjával, Ollie-val versenyzett. Akkoriban a két fiam egyik irányba ment, a két lányom a másikba. Hiányoztak nekem a gyerekek, különösen Lando és Ollie. Egyszer csak véget ért az az időszak, amikor meztelenül traktorral játszottak a kertben – én pedig kimaradtam belőle.”
„Furcsa, de csodálatos utazás volt”
Az édesapa, Adam Norris is megszólalt fia történelmi sikerét követően. Mint elmondta, közel 400 versenyen kísérte el Landót az évek során.
„Rengeteget utaztunk a világ gokartpályáira. Furcsa, de csodálatos utazás volt. Sok örömet találtunk benne, és Lando élvezte talán a legjobban az egészet, ezért soha nem éreztük tehernek – bár voltak nehéz pillanatok is” – emlékezett vissza a büszke édesapa.