Lando Norris első világbajnoki címét ünnepelte az Abu-Dzabi Nagydíj leintése után, ám a Forma–1 legértékesebb trófeája továbbra is rejtve maradt – a brit versenyző ugyanis még mindig nem emelhette magasba azt a díjat, amelyért egész évben küzdött.
Ez a különös helyzet a sportág egyik régóta fennálló sajátossága, amely a modern Forma–1 látványos fejlődése ellenére máig fennmaradt. Bár a sorozat kereskedelmi jogait birtokló Liberty Media már évekkel ezelőtt felismerte, hogy a világbajnoki trófea kezelése nincs összhangban az F1 mai kulturális jelentőségével, az ügyben mégsem történt érdemi változás. A trófea sorsa ugyanis nem a Forma–1, hanem az FIA hatáskörébe tartozik.
Nem illik az ünnepi pillanatba
Az FIA által odaítélt Forma–1-es világbajnoki trófea vasárnap ugyan rövid időre feltűnt az Abu-Dzabi Nagydíj előtti ceremónián, ahol Mohammed bin Szulajm, az FIA elnöke mutatta meg azt a három bajnokesélyesnek, de valójában nem ez volt az eredeti trófea. A valódi díj Londonban maradt, mivel az FIA szerint csak a hivatalos végeredmény ismeretében végezhetik el a győztes nevének gravírozását.
Ez azt is jelenti, hogy Norris csak a december 12-i FIA-gálán, Taskentben veheti át hivatalosan a világbajnoki címet jelképező trófeát – méghozzá szmokingban, színpadon, udvarias taps közepette, távol azoktól a pillanatoktól, amelyek igazán emlékezetessé teszik egy bajnok ünneplését.
A sporttörténelem ikonikus pillanatai között számos olyan kép él, ahol a győztes együtt ünnepel a trófeával, a Forma–1 ezzel szemben évtizedek óta külön kezeli a sportág legnagyobb elismerését.
Egy mestermű, amit alig ismerünk
Maga a trófea nem bír akkora múlttal, mint a világbajnokság maga: az első hivatalos világbajnoki szezon 1950-ben indult, de a jelenlegi trófeát csak 1995-ben készítették el Richard Fox megbízásából. Az ezüst, 24 karátos arannyal és zománccal díszített alkotás 525 milliméter magas, 4,7 kilogrammot nyom, oldalán a bajnokok aláírásaival és az évszámokkal.
Fox ugyanebben az évben készítette el a konstruktőri trófeát is, amelyen az adott év győztes csapatának logója szerepel – ez azonban még kevesebb figyelmet kap, mint az egyéni világbajnoki trófea, pedig mindkettő valódi műalkotás.
A világbajnokság egyetlen eredeti trófeáját tehát most sem vitték el Abu-Dzabiba, csupán egy másolat jelent meg a sajtótájékoztatón és a rajtrácson – Charles Leclerc például kíváncsian szemlélte azt csütörtökön, mintha most látná először. A valós indoklás szerint a trófea nem utazhatott el, mert gravírozásra van szükség. Ez azért is különös, mert más sportágakban élő adásban gravírozzák a győztes nevét, amíg a konfetti hullik, például a labdarúgó Bajnokok Ligája döntője után is.
Az eredeti trófea csak a gálára repül majd Taskentbe, ahol Norris kézhez kapja – egészen addig, amíg 2026-ban újra Londonba nem szállítják, hogy a következő bajnok nevét is bele lehessen vésni. Ezután Norris rendelhet magának egy másolatot, ahogyan azt Max Verstappen is rendszeresen megtette az előző éveiben. „Négy ilyen van otthon” – viccelődött a holland csütörtökön a másolatra utalva.
Kié is valójában a trófea?
A kérdés mögött mélyebb szerkezeti feszültségek húzódnak. A Forma–1 sportágként és termékként a Liberty Media kezelésében áll, míg a szabályalkotás és bíráskodás az FIA feladata. Ez a kettősség gyakran súrlódáshoz vezet, gondoljunk csak a versenybírói döntések vagy szabálymagyarázatok körüli vitákra.
A trófea esetében is ez az ellentét érződik. A Forma–1 már régóta látványosabbá tenné a bajnokok ünneplését, ám az FIA nem engedi. A hivatalos indoklás szerint a díjátadó gála „fénypontját” jelentik a trófeák átadása, és ezt nem akarják előre „elhasználni”. Továbbá a szabályok szerint a bajnok, az ezüst- és bronzérmes köteles részt venni a ceremónián – Lewis Hamiltont 2021-ben meg is büntették, amiért nem jelent meg.
A szövetség úgy látja, ha már korábban átadnák a trófeát, akkor nehezebb lenne rábírni a versenyzőket a részvételre. Ugyanakkor ezt egyszerűen meg lehetne oldani: a bajnok magával vihetné a trófeát, és a gálán újra megemelhetné.
Az FIA félelmei és a logikai bukfenc
Az FIA másik érve, hogy a trófea csak akkor adható át, ha a világbajnokság végeredménye jogilag is végleges. Erre hivatkoztak például 2021-ben, amikor a Mercedes a szezonzáró után rövid ideig fellebbezett a végeredmény ellen. A sportkódex 14.4.2-es cikke kimondja: bármelyik csapat legkésőbb négy nappal a díjátadó előtt nyújthat be fellebbezést a bajnokság végeredményével kapcsolatban.
Csakhogy ez az érv sántít, hiszen a versenyek után is születhetnek óvások vagy büntetések, ennek ellenére mégis kiosztják a dobogós trófeákat. Lando Norris például a Las Vegas-i verseny után már a második helyezettként pezsgőzött a Bellagio előtt, amikor a McLarent kizárták. A trófea ezután csendben George Russellhez került, az ő harmadik helye pedig Antonellihez vándorolt – mindezt szinte észrevétlenül.
Ha a futamtrófeák cserélhetőek visszamenőleg, akkor miért nem lehet ugyanezt megtenni a világbajnoki trófeával? A szabályozás itt már nehezen követhető logikát képvisel.
A Forma–1 most egy olyan korszakban jár, amikor a sportág megújulása a modern látványelemekkel, a Drive to Survive-szerű narratívákkal és a rajongók bevonásával új csúcsokat ért el. Talán épp itt az ideje, hogy a bajnoki trófea is végre valódi szerepet kapjon a sportág legemlékezetesebb pillanataiban, és ne csak egy távoli gálán tűnjön fel pár percre.