Stella figyelmeztet: Bearman suzukai balesete nem maradhat következmények nélkül

Andrea Stella már hónapokkal ezelőtt jelezte, hogy a pályán kialakuló jelentős tempókülönbség komoly veszélyt hordoz magában – Suzukában pedig pontosan az történt, amitől tartott. A McLaren csapatfőnöke szerint Oliver Bearman balesete nem maradhat egy egyszerű versenyincidens a sok közül, az ügyet kiemelten kell kezelni a következő FIA–csapat–Forma–1 egyeztetésen.

A Haas versenyzője a Spoon-kanyar előtt ütközött Franco Colapintóval, miután az egyik autó teljes tempón érkezett, a másik viszont már kifogyott az energiatartalékból. A becslések szerint 40–50 km/órás különbség alakult ki köztük, ami ilyen sebességnél kritikus tényező. Bár az argentin irányváltása is közrejátszott, az eltérő tempó nagysága tette igazán veszélyessé a helyzetet.

Stella nem most beszél először erről. A bahreini teszten már példaként hozta fel Mark Webber valenciai bukását, amikor az ausztrál Red Bullja felugrott Heikki Kovalainen autójára. „Ha közel követsz valakit, és hirtelen nagy sebességkülönbség alakul ki, abból nagyon könnyen lehet súlyos baleset” – mondta akkor, és a suzukai eset szerinte pontosan ezt a kockázatot igazolta vissza.

Elemzés és szabálymódosítás jöhet

A McLaren csapatfőnöke úgy látja, az első lépés az adatok részletes kielemzése. „Elengedhetetlen, hogy alaposan megvizsgáljuk a telemetriát, és jó lenne, ha az érintett csapatok megosztanák egymással az információkat, így pontos képet kaphatnánk arról, mi történt Colapinto és Bearman autóján” – fogalmazott.

Stella szerint a jelenlegi energiamenedzsment-szabályok is hozzájárulnak az ilyen helyzetekhez, ezért ismét felvetette a 250 kW-os superclipping bevezetését a mostani 350 helyett. Úgy véli, ezzel csökkenthető lenne az a kényszer, hogy a pilóták hirtelen elvegyék a gázt, ami extrém tempókülönbséget idéz elő a mögöttük érkezőhöz képest.

„Analitikus megközelítésre van szükség, mert nincs egyszerű megoldás. Ugyanakkor rendelkezésünkre áll minden adat és szakértelem ahhoz, hogy találjunk egy működő rendszert, és szerintem ennek kell az első napirendi pontnak lennie a szünet alatti megbeszélésen az FIA, a csapatok és a Forma–1 között” – tette hozzá.

A 130R és az „yo-yo” effektus

A Japán Nagydíj hétvégéjén nemcsak a baleset kavart vitát, hanem az is, hogy több pilóta a legendás 130R előtt láthatóan elvette a gázt. A szurkolók közül sokan értetlenül fogadták, miért nem lehet teljes tempóval bevenni az egyik legikonikusabb kanyart, ám Stella szerint a pálya karakterisztikája és az energiastratégia együtt kényszeríti ki ezt a vezetési stílust.

„A Ferrari mögött haladva láttuk, hogy az igazi támadási pont a Spoon és a sikán közötti szakasz. Ha ott használod a boostot, 340 km/órával érkezel a 130R-hez, ahol a tapadás miatt muszáj elvenni a gázt, nem pusztán az energiatakarékosság miatt” – magyarázta.

Ez a megközelítés viszont láncreakciót indít el: aki az első próbálkozásnál nem jut el a sikeres előzésig, újra támad a sikánnál, ami további akkumulátorhasználattal jár. Így a célegyenesben már sebezhetőbbé válik, ezért láthattunk több pozíciócserét az első kanyarban, gyakran azonnali visszaelőzéssel – az úgynevezett yo-yo effektust.

Stella szerint ezen is lehetne finomítani. „Talán érdemes lenne nagyobb szabadságot adni a mérnököknek abban, hogy a pálya mely pontján használják a belső égésű motort elektromos rásegítés nélkül. Jelenleg, ha a pilóta újra rálép a gázra egy elvétel után, automatikusan energiát használ fel, és ez mesterséges helyzeteket teremt. Több szabadsággal valószínűleg eltűnnének az olyan visszatámadások, amelyeket kizárólag a töltöttségi szint különbsége dönt el, mint amit a futamon Lewis és Lando csatájában láttunk.”

A McLaren vezetője tehát nemcsak egy konkrét balesetről beszél, hanem egy rendszerszintű problémáról, amely szerinte azonnali figyelmet igényel.