-crop-1200x800_320x213.jpg)
A Japán Nagydíjon látott hajmeresztő jelenetek ráirányították a figyelmet egy egyre súlyosbodó problémára, az aktuális szezonban bevezetett technikai előírások ugyanis időzített bombaként ketyegnek a Forma–1-ben. A belsőégésű motor és az elektromos hajtás fele-fele arányú teljesítményleadása drasztikus tempókülönbségeket eredményez a pályán, ami a korábbi F1-es tervezőből lett szakértő, Gary Anderson szerint beláthatatlan tragédiához vezethet.
A The Telegraph felületén publikált elemzésében a szakember kíméletlenül rávilágított az agresszív energia-visszatöltés kockázataira. „Ha egy ekkora tempókülönbségből adódó incidens egy előzési manőver közben történik, az egy repülőgép-balesethez hasonló, akár fatális következményekkel is járhat” – figyelmeztetett Anderson, majd arra is kitért, hogy a pilóták sokszor teljesen tehetetlenek ezekben a szituációkban. „Egy hagyományos műszaki hiba esetén a versenyző legalább fel tud készülni az ütésre, de a kanyar csúcspontján váratlanul lelassuló riválisok ellen egyszerűen nincs védelem...”
A „szuper-clipping” jelenség és a szuzukai horror
Pontosan egy ilyen váratlan anomália vezetett Ollie Bearman brutális becsapódásához is a szuzukai Spoon-kanyar felé közeledve, hiszen a brit pilóta egyáltalán nem számított arra, hogy az előtte haladó Franco Colapinto éppen egy ennyire tempós szakaszon kezdi meg a „szuper-clippingnek” csúfolt drasztikus energia-menedzsmentet. Ilyen sebességnél a menekülési útvonalak pillanatok alatt megszűnnek, így a pilótának nem maradt más választása, mint a fűre hajtani, ami elkerülhetetlen bukást eredményezett. Sőt, ha mindez egy fallal övezett, szűkebb szakaszon történik, a következmények garantáltan sokkal súlyosabbak lettek volna az ex-tervező szerint.
Anderson keményen bírálta a döntéshozókat, miközben rávilágított az FIA ellentmondásos gyakorlatára is a brit napilapban. Bár az indokolatlanul lassú tempót az időmérőkön és a szabadedzéseken szigorúan büntetik, a futamokon kénytelenek szemet hunyni felette, a szabályrendszer ugyanis egyenesen rákényszeríti az Alpine-hoz hasonló istállókat és valójában a teljes mezőnyt erre a veszélyes taktikára a megfelelő köridők elérése érdekében.
Eltűnt az igazi kihívás a klasszikus pályákról
A technikai kényszerpálya nemcsak a biztonságot ássa alá, hanem a sportág esszenciáját is kikezdi, így az olyan legendás kanyarok, mint a szuzukai 130R, szép lassan elveszítik egykori dicsőségüket. A pilótáknak már nem a fizikai hatásokkal és a tapadáshatárral kell megküzdeniük, hanem a szoftveres energia-spórolással, ami alapjaiban írta át a versenyzés dinamikáját.
Az elemzés szerint a mezőny tagjai is egyre frusztráltabbak az irány miatt. „Látványosnak tűnhet, ahogy az autók oda-vissza előzgetik egymást az egyenesekben, de ennek már semmi köze a valódi, kompetitív versenyzéshez” – értékelt Anderson, miközben azt is szóvá tette, hogy a kimerítő, emberpróbáló futamok korszaka lezárult. „A versenyzők folyamatosan az akkumulátorok diktálta tempón belül autóznak, így a legendás aszfaltcsíkok is elvesztették az igazi kihívásfaktorukat...”
Matematikai képtelenség a szabálykönyvben
A probléma gyökere a számokban keresendő, az előírások ugyanis matematikai képtelenségre épülnek a hajtáslánc terén. A jelenlegi autók 350 kilowattos elektromos teljesítménnyel gazdálkodhatnak, amit a limitált akkumulátorcsomag mindössze tizenegy és fél másodpercig képes maximálisan biztosítani, mielőtt a rendszer újra tölteni kezdene. Japánban egy körön átlagosan hatvan másodpercet töltenek padlógázon a versenyzők, így ideális esetben ötször kellene teljesen feltölteniük az energiatárolót, ráadásul a fékeket alig tizenegy másodpercig használják, ami óriási szakadékot teremt a szükségletek és a lehetőségek között.
A tavalyi szezonban használt 120 kilowattos limithez képest a jelenlegi ugrás indokolatlanul hatalmas, sőt, az MGU-H kivezetésével egy kulcsfontosságú töltési forrás is eltűnt a rendszerből. Gary Anderson összegzése szerint az arányok azonnali normalizálása nélkül a mesterséges sebességkülönbségek továbbra is a pályán maradnak, ami a The Telegraph szakírója szerint folyamatos és tarthatatlan fenyegetést jelent a pilóták testi épségére.