A Forma–1 jelenlegi erőforrásai elképesztő bonyolultságot képviselnek, ugyanis a legapróbb hibák is végzetes láncreakciót indíthatnak el egy kiélezett helyzetben. Ezt a feszültséget a Mercedes a saját bőrén tapasztalhatta meg az időmérő edzés utolsó szakaszában, amikor George Russell alatt szó szerint megadta magát a technika.
A brit versenyző a W17-essel éppen csak elhagyta a bokszutcát, amikor azonnal aktiválódott a lefulladásgátló, a harmadik kanyar kijáratánál pedig teljesen elsötétült az autó. Még a belsőégésű motor is leállt, a pilóta pedig egy szinte teljesen lemerült akkumulátorral ragadt a pályán.
Ilyen esetekben a legnagyobb félelmet az jelenti, hogy a hibrid rendszer nem rendelkezik elegendő energiával a benzinmotor újraindításához, hiszen a pilótáknak a kormányon található gombok segítségével kellene életre kelteniük a hajtásláncot.
Russell végül valahogy mozgásra bírta a gépet, de csak egyes fokozatban, vészüzemmódban tudott visszavánszorogni a garázsig. Útközben a mérnöke próbált különféle alternatív kódokat diktálni a szenzorok kiiktatására, a vezérlés azonban teljesen lezárt, így a szoftveres trükkök hatástalannak bizonyultak.
Amikor a szoftver átveszi az irányítást
A garázsban aztán kezdetét vette a valódi vesszőfutás a másodpercekkel. A szerelők az ilyenkor megszokott teljes újraindítással próbálkoztak, de a W17-es továbbra is makacskodott, ugyanis az üresjáratot sem lehetett kapcsolni, a kijelzőn pedig újra megjelent a lefulladásgátló hibaüzenete. A csapat egy gyors kormánycserével is megpróbálkozott a rendszer alaphelyzetbe állítása érdekében, ez a fizikai beavatkozás viszont szintén nem hozott eredményt. Végül csak egy többszörös, teljes áramtalanítás oldotta meg a rejtélyt.
Toto Wolff csapatfőnök a drámai percek kapcsán meglehetősen érdekes hasonlattal élt az események lezárulta után. „Úgy tűnik, hogy valamilyen elektronikai hiba lépett fel. Gyakorlatilag úgy kellett háromszor újraindítanunk az autót, mint egy iPhone-t, tehát kikapcsoltuk, majd visszakapcsoltuk. A harmadik próbálkozásra végre működött a dolog, bár őszintén szólva nem is gondoltam volna, hogy újra fog indulni, így igencsak meglepett, hogy egyáltalán teljesíteni tudta a körét” – mondta a sokat látott osztrák szakember.
A Mercedes végül visszatért a aszfaltcsíkra, de az akkumulátor teljesen lemerült az ismétlődő indítási kísérletek miatt. Russellnek egyszerre kellett volna visszatöltenie a rendszert és a megfelelő működési ablakba melegítenie a gumikat, ami borzalmasan nehéz feladatnak bizonyult a rendelkezésre álló rövid idő alatt.
Wolff a nehézségek ellenére rendkívül elégedett volt a kármentéssel. „Hatalmas kár ezért az akkumulátorproblémáért, mivel így képtelen volt kihozni a maximumot a gépből. Ezzel együtt egészen kivételes munkát végzett ezek között a körülmények között, és így is bebiztosította számunkra az első rajtsort” – vélekedett az eset kapcsán a Mercedes első embere.
Szárnyproblémák tetézték a bajt
Russell napja ráadásul már a Q2-ben is messze volt a tökéletestől. Akkor komoly alulkormányzottságra panaszkodott, aminek hátterében egy elállítódott első szárny, pontosabban egy rossz pozícióban megragadt terelőlap állt. A garázsban dolgozó gárda a biztonság kedvéért a mindent eldöntő etap előtt az egész orrkúpot lecserélte, ám az igazán komoly fejfájást okozó elektronikai zűr csak ezután következett.
A viszontagságos percek után a második rajtkocka valóságos csodának számított. Maga a versenyző is érezte, hogy a körülményekhez képest irreálisan jó eredményt értek el, amit a leintés után is megemlített.
„Tényleg ez volt a maximum, amit kihozhattam ebből a helyzetből, miután nulla akkumulátorral és jéghideg gumikkal vágtam neki a körnek. Nagyon hálás vagyok, hogy egyáltalán itt ülhetek, mert a végén már csak az lebegett a szemem előtt, hogy valamilyen időeredményt felírjanak a nevem mellé. A második hely sokkal jobb annál, mint amire számítottam, látva a káoszt, sokkal hátrébb vártam magam” – nyilatkozta, majd hozzáfűzte, mekkora kő esett le a szívéről a leintés pillanatában.