Andrea Kimi Antonelli legutóbbi hat futamából ötöt megnyert, a monacói hétvégén pedig valósággal megsemmisítette a mezőnyt. A hazai szurkolók egy része mégsem tud felhőtlenül örülni a Mercedes versenyzője által elért sikereknek, a közösségi médiában és a lelátókon egyre hangosabbak a kritikus hangok. Sokan ugyanis attól tartanak, hogy az olasz pilóta sikerszériája háttérbe szorítja a Ferrarit.
Ez a félelem teljesen alaptalan, hiszen vélhetően egyetlen pilóta sem homályosíthatja el a maranellóiak történelmi örökségét. A rajongóknak sokkal inkább a saját csapatuk vezetőségét kellene felelősségre vonniuk, mivel éveken át a szemük előtt fejlődött ez a hatalmas tehetség, mégsem csaptak le rá.
Kimi édesapja, Marco Antonelli nemrég elárulta, hogy a család mindig is Ferrari-szurkoló volt, a vezetőség részéről azonban senkinek nem volt bátorsága szerződtetni a fiát. Toto Wolff viszont azonnal felismerte a lehetőséget, felkarolta a versenyzőt, ráadásul a kevésbé fényes 2025-ös szezon után is töretlenül bízott benne. Az osztrák szakember most learatja a babérokat, miközben a Mercedes W17-es modellje tökéletesen passzol Antonelli vezetési stílusához.
Megsemmisítő tempó és egy elveszett csapattárs
A garázs másik oldalán George Russell egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül. A brit versenyző az ausztráliai győzelme óta teljesen elvesztette a fonalat, sportértelmileg és mentálisan is mélypontra került. Russell láthatóan nem érti a jelenlegi autó viselkedését, miközben csapattársa sorra hozza a győzelmeket.
A monacói hétvége tökéletesen megmutatta a kontrasztot kettejük között. Antonelli megszerezte az első rajthelyet, megfutotta a leggyorsabb kört, a rajttól a célig vezetett, így egy klasszikus Grand Slam-győzelmet aratott Ayrton Senna egykori felségterületén.
Enzo Ferrari örök érvényű szavai
Az olaszországi ellenszenv mögött tehát nem szakmai okok állnak, sokkal inkább egy mélyen gyökerező társadalmi jelenség. Ezzel kapcsolatban a legendás alapító, Enzo Ferrari gondolatai a mai napig tökéletesen leírják a helyzetet.
„Az olaszok mindent megbocsátanak a tolvajoknak, a gyilkosoknak, az emberrablóknak, mindenkinek, a sikert azonban sosem bocsátják meg” – hangzik az egykori cégvezér elhíresült mondása. Ezt az idézetet kellene észben tartania mindenkinek, aki ma ok nélkül kritizálja a mezőny egyik legkiemelkedőbb tehetségét ahelyett, hogy egyszerűen csak élvezné a lenyűgöző teljesítményt.