A 2019-es Belga Nagydíjon történt tragédia volt az egyetlen alkalom Sebastian Vettel több mint két évtizedes karrierje során, amikor legszívesebben elkerülte volna a pilótafülkét. Anthoine Hubert halálos balesete mély nyomot hagyott a német versenyzőben, aki ekkor szembesült először igazán a sportág árnyoldalával.
Vettel az eset után felhívta a feleségét, Hannát, akinek elmondta, hogy másnap nem szeretne rajthoz állni. Végül mégis elindult a futamon, ám az a hétvége örökre megváltoztatta a hozzáállását.
A New York Times hasábjain megjelent írásában a négyszeres világbajnok kifejtette, hogy ettől a pillanattól kezdve már nemcsak érezte, hanem külső szemlélőként is látta a sebességet. Ekkor döbbent rá arra a felelősségre, hogy a technológiai fejlődés és a tempó csak akkor bír értékkel, ha a megfelelő irányba tereli az emberiséget.
A pilótafülke egyébként a veszélyek ellenére is a béke szigetét jelentette számára a mindennapok zajában.
„Furcsának tűnhet, de egy olyan autó volánja mögött, amely akár meg is ölhetne, egyfajta menedékre leltem. Amikor beültem a gépbe, az életem minden zaja elcsendesedett. Ebben a veszélyes környezetben éreztem magam igazán nyugodtnak és magabiztosnak” – fogalmazott Vettel.
Minden Heppenheimben kezdődött
Ez a különleges szenvedély még a németországi Heppenheimben kezdődött, amikor karácsonyra kapott egy kis gokartot. Mivel a házuk udvara túl szűk volt a körözéshez, az édesapja lelocsolta a betont, hogy fia megtanulhasson csúszkálni az autóval. A kontroll érzése és az adrenalin azonnal magával ragadta a fiatal tehetséget, aki a versenyzésben talált rá a saját önbizalmára.
A száguldó cirkusz világa azonban nemcsak a tiszta sebességről szól, hanem a kanyarvételi határok állandó kereséséről is. A kísérletezésnek olykor komoly bukások lettek a következményei, Vettel pedig jól emlékszik ezekre a pillanatokra.
Elmondása szerint a balesetek másodpercek alatt lezajlanak, abban a rövid időben mégis rendkívüli módon kitágul az időérzékelés. Ilyenkor a versenyző azonnal szembesül azzal, hogy a határok feszegetésének komoly ára van.
A visszavonulása óta Vettel jóval csendesebb életet él, egy kis gazdaságot vezet, ahol a legnagyobb kihívást már az idő múlása jelenti. Apaként és egykori versenyzőként is meg kellett tanulnia, hogy az idővel vívott harcot nem nyerheti meg, hiszen az mindenképpen gyorsabb nála.
A nehéz helyzetek elöli menekülés
A korábbi bajnok elismerte, hogy a múltban a versenyzést talán a nehéz helyzetek elöli menekülésre is használta. Ma már úgy véli, a problémákkal szembe kell nézni, és meg kell találni a módját a lelassulásnak.
Arra a kérdésre, hogy melyik volt élete legjobb versenye, Vettel még mindig azt válaszolja, hogy a legszebb pillanatok még előtte állnak. Jelenleg a folyamatot élvezi, nem pedig az eredményt, és bízik a kíváncsiságában.
„Megértettem, hogy nem csupán egyetlen szenvedély vagy verseny létezik, amelynek szentelhetem magam. Az önmegismerés útján pedig nincsenek rövidítések, függetlenül attól, milyen gyorsan haladsz. A futam ettől függetlenül zajlik, és meg kell nyerni” – zárta gondolatait a német klasszis.