-crop-1600x900_1600x900.jpg)
Zak Brown ma már elválaszthatatlan a McLaren sikereitől, ám nyolc évvel ezelőtt egy teljesen más, sportágvezetői pozíció várt rá. A Forma–1 kereskedelmi jogait frissen felvásárló Liberty Media azonnal meg akarta szerezni magának az amerikai üzletembert. A The Race Business podcastjában Brown egyértelművé tette az akkori helyzet komolyságát. „Volt egy lehetőségem, hiszen a 2016-ban kinevezett Chase Carey csodálatos munkát végzett” – mondta Brown.
A felek közötti kapcsolat már jóval a motorsportos egyeztetések előtt kialakult. Az üzletember korábban a DirecTV ügyfele volt, ahol éppen Carey volt a legfelső vezető, így a Liberty Media teljes vezérkara ismerős volt számára. „Chase volt az ügyfelem, Eric Shanks és Derek Chang is ott dolgozott, így nagyon is jól ismertem ezeket a srácokat, és tényleg azt hittem, hogy oda fogok menni, amíg fel nem bukkant a McLaren” – emlékezett vissza az amerikai.
A wokingiak első megkeresése még nem volt elég meggyőző ahhoz, hogy eltántorítsa a sorozat irányításától. Az istálló akkori mindenható ura, Ron Dennis egy olyan pozíciót vázolt fel, amely kevesebb mozgásteret engedett volna az ambiciózus szakembernek. „A Ron által ajánlott szerepkör meg sem közelítette a Forma–1-es lehetőség izgalmait” – írta le a kezdeti tárgyalásokat Brown.
A helyzet egy drasztikus tulajdonosi konfliktus nyomán vett éles fordulatot, miután Dennis összeveszett a részvényesekkel és kénytelen volt távozni a cég éléről. A megváltozott belső hatalmi viszonyok azonnal új távlatokat nyitottak.
„Mindenki elvált mindenkitől, Ron elhagyta a vállalatot, nekem pedig bemutattak egy olyan projektet, amely hirtelen még a Forma–1-es ajánlatnál is sokkal vonzóbbnak tűnt” – mondta az amerikai cégvezér. A döntést végül a pályán zajló események iránti szenvedélye határozta meg. „A Forma–1 hihetetlen esély volt, nekem a versenyzés a mindenem, ugyanis míg Bernie Ecclestone hazament a piros lámpák kialvásakor, én olyankor még versenyezni akarok” – tette hozzá.
A fekete-szürke mélypont
A csapathoz való csatlakozása egybeesett a márka történetének legmélyebb válságával. A pályán elért siralmas eredmények mellett a teljes szervezeti struktúra és a külső megítélés is romokban hevert.
„Totális zűrzavar uralkodott, a csapat és a rajongók elégedetlenek voltak, a politika mérgezte a légkört, a kevés megmaradt szponzorunk pedig szintén boldogtalannak érezte magát, de ezt leszámítva minden rendben ment” – ironizált a helyzeten Brown. A kiút keresését egy alapvető arculatváltással kellett kezdenie.
„Történelmi mélyponton volt a szponzoráció a legrosszabb szezonunk után, ám pontosan tudtam, hogy egy fantasztikus márka van a kezünkben, amit meg kell fiatalítani, így az arculattal kezdtem a munkát” – magyarázta a folyamatot.
A vizuális megújulás nem csupán a festést érintette, hiszen az egész istálló kommunikációját és kisugárzását átalakították. „Visszatértünk a papaja narancssárgához, és megpróbáltunk egy exkluzívabb, energikusabb, barátságosabb márkává válni, szemben az általam Darth Vader-stílusnak hívott fekete, szürke, rideg és barátságtalan iránnyal” – fogalmazott az amerikai vezető.
A külső megújulást követően az üzleti alapok rendbetétele következett. „Elkezdtem kiépíteni a bizalmat a csapattal, majd rátértem a kereskedelmi oldalra, mivel tudtam, hogy ezen a területen tudok igazán különbséget tenni” – részletezte a stratégiát.
A pénzügyi stabilitás megteremtése láncreakciót indított el a technikai fejlesztések és a személyi állomány terén is. Az új bevételek azonnal a versenypályára koncentrálódhattak. „Ha a kereskedelmi oldalt rendbe tesszük, leigazolhatjuk a legjobb versenyzőket és új szélcsatornát építhetünk, ezután a gépezet már önmagát hajtotta, és azóta is hihetetlen az utazás” – zárta gondolatait Brown.