Fabio Di Giannantonio számára nem csupán egy harmadik helyet hozott a goiâniai hétvége, hanem egy személyes visszavágót is Marc Marquezzel szemben. A VR46 római motorosa az Apriliák mögött ért célba, de úgy érzi, ez a csata sokkal többet jelent számára, mint egy átlagos dobogós eredmény.
A futamot végül nyolc körrel lerövidítették, ugyanis a rajt előtt kiderült, hogy a 11-es és 12-es kanyar környékén az aszfalt szó szerint morzsolódni kezdett. „Hat perccel a rajt előtt szóltak, és már nem maradt idő semmire, még gumit sem tudtunk cserélni” – mesélte Di Giannantonio, aki a pole pozícióból indulva próbálta kézben tartani a káoszba hajló helyzetet.
Visszavágó Marquez ellen
A sprintversenyen Marquez az utolsó pillanatokban előzte meg, így elvitte a győzelmet, vasárnap viszont fordult a kocka. „Tegnap Marc nyerte a párharcot és a sprintet, ma viszont én értem elé a nagydíjon és dobogóra álltam. Nem ugyanaz, mert nyerni mindig jobb, de most ez jutott” – fogalmazott.
A római pilóta elárulta, hogy tudatosan nem a győzelemre hajtott, mivel az Apriliák a csúszós körülmények között eleinte elérhetetlen tempót diktáltak. „Örülök, hogy egy ilyen erős és tapasztalt versenyzővel csatázhattam. Nagyon kemény volt, de rengeteget tanultam. A célom ma a dobogó volt, nem a győzelem, mert az Apriliának ezek között a feltételek között több tartaléka volt az elején. Azt terveztem, hogy a végén talán még Jorge-ra is rátámadok.”
A bajnokságban ezzel feljött a negyedik helyre, mindössze 19 ponttal lemaradva az éllovas Marco Bezzecchitől, miközben a Ducatik közül ő zárt az élen.
Mi hiányzott a Ducatinak?
Di Giannantonio szerint a csúszós aszfalt felszínre hozta a Ducati gyengeségeit. „Bezzecchi rögtön ellépett. Amikor kicsit csúszósabb a pálya, rengeteget veszítünk az első tapadásból, és óriási nehézséget okoz. Nem tudjuk kihasználni az erősségünket, ami a féktáv és a kanyar bejárata. Olyan, mintha tojáson mennénk, nem tudjuk bevinni a kellő dőlésszöget és tempót a kanyarba, amit az Apriliák igen. Ők jobban fordulnak rá a kijáratokra is, hamarabb üzemi hőmérsékletre hozzák a gumit, előnyt építenek, aztán menedzselik. A végén már közeledtem Jorge-hoz, de addigra késő volt. Ezekben a körülményekben fejlődnünk kell.”
A pálya bizonyos szakaszain látványosan óvatosabban motorozott, főleg a 9-es és 12-es kanyar között. Ennek oka nem taktikai játék volt, hanem önvédelem. „Ha az egész hétvégét nézzük, az utolsó szektorban már elvesztettem egy győzelmet, és el is estem, ezért most kicsit nyugodtabb voltam. Reggel a 9-es és 10-es között is csúsztam egyet, amit nem igazán értettünk. Ráadásul a 11-es és 12-es kanyarnál darabok szakadtak fel az aszfaltból, mint pár éve Indonéziában, és elképesztően csúszott. Tegnap váratlanul ért a vereség, ma inkább kontroll alatt tartottam a kockázatot.”
„Ő mindig tudja, mikor kell támadni”
A Marquez elleni közvetlen küzdelem sok tanulságot hozott számára. „Nagyon precíz versenyző, pontosan érzi, mikor kell támadni és mikor kell beosztani az erejét. Folyamatosan nyomás alatt tart, elképesztő kontrollja van a motor felett, és tudja, mikor vállalhat merész manővereket, amiből nála nincs kevés. A balos kanyarokban különösen erős, ott valamivel a többiek fölé nő. Próbálom tanulmányozni, mit csinál, de nem egyszerű, viszont sok ötletet adott.”
A küzdelem fizikailag sem volt könnyű, mivel a bal vállát ismét beütötte. „Nagyon nyomtam, de az elején gondjaim voltak, mert reggel megütöttem a bal vállam, mint tavaly. Erős féktávokon, bal oldalra terhelve nagyon fájt, így az első körök kemények voltak. A végén viszont a Marquezzel vívott csata szuper élmény volt. Ő mindig agresszív, és egy ilyen szűk pályán nem könnyű előzni.”
Az egyik közelharcnál még a ruhája csatja is majdnem beleakadt a Ducati lábtartójába, de szerinte ez a határon autózás természetes velejárója. „Ez normális helyzet volt, de most vagy ő, vagy én. Ma dobogóra álltam, nem nyertem, de hatalmas csata volt, és örülök, hogy legyőztem Marcot.”