A MotoGP paddockjában a Ducati már jó ideje nemcsak domináns motorokat gyárt, hanem afféle békebíróként is funkcionál a szatellit alakulatai között. A színfalak mögött ugyanis állandósult a feszültség a Gresini és a VR46 között, hiszen az érintettek folyamatos harcot vívnak a pozíciókért. A két olasz gárda képviselői egyöntetűen jelezték, hogy „egyáltalán nem jövünk ki egymással”, majd a helyzetet értékelő bolognai vezető hozzátette, „gyakorlatilag olyan az egész, mintha folyamatosan két egymással marakodó gyerek között kellene igazságot tenni, ami borzasztóan kimerítő”.
A lappangó ellentét akkor robbant be igazán, amikor a márka vezetősége úgy határozott, hogy Fermin Aldeguert 2027-től a rivális tavulliai alakulathoz irányítja. A faenzai központban a döntés óriási felháborodást váltott ki, sőt, a konfliktus olyannyira kiéleződött, hogy a szezon végén lejáró partneri szerződésük meghosszabbítása is komoly veszélybe került a Ducatival.
Érdekesség, hogy maga a spanyol tehetség is maradni szeretett volna jelenlegi helyén, ráadásul többször is hangsúlyozta lojalitását, ám az eseményeket már nem tudta befolyásolni. Valentino Rossi csapata ugyanis időközben átvette a Pramac korábbi kiemelt, gyári támogatású státuszát, ami megkötötte a döntéshozók kezét. A hivatalos bejelentések ugyanakkor egyelőre váratnak magukra, hiszen a gyártók és a promóter közötti tárgyalások a Liberty Media érkezésével teljesen lelassultak az új, öt évre szóló kereskedelmi feltételekről.
A kialakult krízishelyzetben a Gresini kénytelen volt feltérképezni a piacot, így meglepő alternatívák is felmerültek, miközben a Hondával konkrét egyeztetések is történtek a színfalak mögött. A japánokkal való esetleges újraegyesülés a Sete Gibernau és Marco Melandri nevével fémjelzett sikerkorszakot idézte volna, bár a paddockban sokan úgy vélik, ez a lépés csupán taktikai nyomásgyakorlás volt egy jobb bolognai ajánlat kiharcolására. Az Apriliával való megegyezés már a kezdetektől fogva esélytelennek tűnt az évekre visszanyúló, feszültségekkel terhes szakításuk miatt, így a Yamaha gyengélkedését is figyelembe véve végül a Ducati maradt az egyetlen racionális opció.
Átrendeződő erőviszonyok és pilótapiac
A távozó Alex Marquez hatalmas űrt hagy maga után, hiszen a spanyol a tavalyi évet három győzelemmel és tizenkét dobogós helyezéssel a bajnokság második helyén zárta, mielőtt a KTM-hez igazolt volna. Aldeguer elvesztése azért is fájó pont a Gresini számára, mert a spanyol motoros közvetlenül Fabio Di Giannantonio és Franco Morbidelli mögött végzett a tabellán, miközben egy emlékezetes indonéziai futamgyőzelemmel hívta fel magára a figyelmet. Teljesítménye különösen annak fényében volt kiemelkedő, hogy sokak szerint a korábbi konstrukció kiegyensúlyozottabban viselkedett, mint a papíron fejlettebb technika.
A spanyol versenyző VR46-hoz való átigazolását végül a 2028-ig szóló szerződésébe foglalt opciók, egy jelentős fizetésemelés, valamint a legújabb specifikációjú versenygép garantálása pecsételte meg. Ezzel a lépéssel ő lesz az első nem olasz nemzetiségű pilóta az istálló történetében, és az új technikai érában is egyenrangú fegyverzettel küzdhet a gyári menőkkel.
Az aktuális szezon első három versenyhétvégéjén nyújtott stabil teljesítményével Di Giannantonio jó eséllyel pályázik ülése megtartására a tavulliaiaknál, bár Nicolo Bulega érkezése is komolyan felmerült a háttérben. Mindeközben a Gresini gőzerővel dolgozik a jövő csapatának felépítésén, amelynek első építőköve a Moto2-ből fellépő Daniel Holgado lesz. A tehetség nemrég a Yamahának mondott nemet a faenzaiak kedvéért, így már csak a csapattárs kiléte kérdéses. A legfőbb esélyes az egykori sikereinek helyszínére visszavágyó Enea Bastianini lehet, ám az ő sorsáról egyelőre a KTM kezében lévő opciós jog dönthet a közeljövőben.