Az F1 és az Indy közötti átjárás hosszú évtizedek óta természetes jelenség az autósportban, ugyanis a két széria már a kezdetektől sok ponton kapcsolódik egymáshoz. A leghíresebb példa erre az 500 mérföldes indianapolisi klasszikus, amely sokáig a Forma–1 hivatalos versenynaptárának része volt. A pilóták mozgása a két bajnokság között az utóbbi időszakban is folyamatos maradt, és Mick Schumacher 2026-os bejelentése is csupán a legfrissebb fejezet ebben a történetben.
A német versenyző az RLL csapatnál kap lehetőséget, ugyanakkor korántsem ő az első, aki a Forma–1 után az amerikai együléses sorozat felé fordult. Az elmúlt tíz évből számos olyan név emelhető ki, akik különböző okokból, eltérő életpályaívvel, de hasonló irányt választottak.
Rubens Barrichello
A Ferrari korábbi versenyzője 2011-ben búcsúzott a Forma–1-től, és a következő szezonban már a KV Racing autójába ült át. Újoncként gyorsan felvette az Indy tempóját, és a 2012-es évadot 289 ponttal a 12. helyen zárta. Rövid, de tiszteletreméltó amerikai szereplése új lendületet adott pályafutásának.
Juan Pablo Montoya
Montoya pályafutása különösen eredményes volt a tengerentúlon, ugyanis már a Forma–1-es időszaka előtt is bajnokként tisztelték. 1999-ben a Chip Ganassi színeiben elhódította a CART-címet, majd 2000-ben megnyerte az Indy 500-at. A 2001-es F1-es bemutatkozását hat év a csúcskategóriában követte, amely után a NASCAR-ban versenyzett. 2014-ben tért vissza az IndyCarba, ahol már az első idényében negyedik lett, 2015-ben pedig az Indy 500-on ismét győzni tudott. Bár azonos pontszámmal zárta a szezont Scott Dixonnal, a kevesebb futamgyőzelem miatt végül másodikként rangsorolták.
Sébastien Bourdais
A francia pilóta 2004 és 2007 között sorozatban négy bajnoki címet szerzett a CART-ban, majd a Toro Rosso hívására F1-re váltott. Rövid európai korszaka után 2011-ben visszatért az amerikai mezőnybe, ahol 2021-ig különböző csapatokkal teljesített teljes vagy részidős programokat. Legjobb eredménye egy hetedik hely volt 2018-ban, ami jól mutatja, hogy stabil és megbízható tagja maradt a sorozatnak.
Takuma Sato
A japán pilóta 2002 és 2008 között volt jelen a Forma–1-ben, majd 2010-ben lépett át az IndyCar világába. Közel másfél évtizedet töltött a kategóriában, amely idő alatt kétszer is megnyerte az Indianapolis 500-at. 2020-ban a bajnokság összetettjében is erős szezont futott, amikor hetedik helyen végzett az RLL csapat Honda-motoros autójával.
Alexander Rossi
Rossi neve ugyan megfordult a Forma–1-ben, ám összesen öt futamot teljesített a Marussiánál 2015-ben, pontszerzés nélkül. A valódi áttörést az IndyCar hozta meg számára, ahol újoncként 2016-ban rögtön megnyerte az Indy 500-at. Az Andretti színeiben két egymást követő évben is dobogós helyen fejezte be a bajnokságot, majd 2026-ban az Ed Carpenter Racinghez csatlakozott.
Marcus Ericsson
Öt nehéz Forma–1-es szezon után (Caterham és Sauber) 2019-ben váltott IndyCarra. A Chip Ganassi Racinggel teljesített időszakában több erős szezont is felmutatott, sorozatban háromszor végzett a hatodik helyen az összetettben. 2024-ben az Andretti hívására váltott, ahol a következő években is számolni lehet vele.
Romain Grosjean
A francia versenyző több mint egy évtizedet töltött a Forma–1-ben, mielőtt a 2020-as bahreini baleset után új kihívást keresett. 2021-ben mutatkozott be az IndyCarban, és négy szezonon át versenyzett, többek között az Andretti kötelékében. Legjobb eredménye két 13. hely volt, de jelenléte és története erős visszhangot váltott ki a paddockban.
Pietro Fittipaldi
A Haas tartalékpilótájaként is ismert brazil versenyző 2022-ben és 2023-ban lépett be az IndyCar mezőnyébe. 2024-ben már teljes szezont futott az RLL-nél, ahol 19. helyen végzett az összetettben. Bár eredményei visszafogottabbak, számos fontos tapasztalattal gazdagodott, és továbbra is stabil szereplője a sorozatnak.
A példák jól mutatják, hogy az IndyCar sok korábbi F1-es pilótának kínált második esélyt vagy új kezdetet. Mick Schumacher 2026-os érkezése így egy újabb logikus lépés a két nagy múltú kategória közötti folyamatos átjárásban.