Bár a 2026-os szezon még éppen csak elkezdődött, az új technikai szabályzat máris heves vitákat vált ki a paddockban és a szakértők körében egyaránt. A négyszeres világbajnok Max Verstappen korábban már „szteroidozott Formula E-nek” titulálta az új irányt, és a szkeptikus hangokhoz most csatlakozott a korábbi Forma–1-es pilóta, Marc Surer is.
A svájci szakértő nem titkolta véleményét, ugyanis szerinte a sportág egyik alapvető filozófiája sérült meg azzal, ahogyan a versenyzők szerepe átalakult.
Surer számára a legnagyobb problémát a pilóta és a versenymérnök közötti dinamika eltolódása jelenti. Úgy véli, a modern technológia túlzottan megköti a versenyzők kezét, akik így elveszítik az önálló döntéshozatal lehetőségét a pilótafülkében.
„A Forma–1-nek arról kellene szólnia, hogy a versenyző egyedül dönt a futam közben, és egyedül határozza meg, hogyan kell vezetnie. Most pedig hirtelen egy mérnök, aki talán éppen csak kikerült az iskolából, közli vele, mit csináljon. Ez engem borzasztóan zavar” – fogalmazott élesen a Formel1.de YouTube-csatornájának adott interjújában.
A szakértő szerint régebben is volt menedzselés, de az teljesen más jellegű volt. Felidézte saját tapasztalatait, amikor a versenyzőknek még maguknak kellett beosztaniuk az erőforrásaikat.
„Régen is mi döntöttük el, hogy feltekerjük-e a töltőnyomást vagy sem. Gazdálkodnunk kellett az üzemanyaggal, de alapvetően a versenyző mindig maga hozta meg a döntéseket” – emlékezett vissza, majd hozzátette, hogy a jelenlegi helyzet ezzel szemben aggasztó képet fest.
„Úgy gondolom, hogy a mai autókat a pilóták utasítás nélkül valójában már nem is tudnák vezetni. És ez az, ami zavar.”
A vezetési stílus kényszerű megváltozása is szúrja Surer szemét. A 2026-os motorformula miatt a versenyzés logikája megfordult: már nem feltétlenül a tiszta tempó dönt a győzelemről, hanem az energia-menedzsment hatékonysága.
„Aki a legkésőbb fékez és a leggyorsabban veszi be a kanyart, annak kellene megnyernie a versenyt” – szögezte le Surer az alapvetést, ám rögtön kitért arra is, hogy ez ma már nem érvényes.
A pilótáknak sokszor jóval a féktáv előtt el kell venniük a gázt, hogy energiát termeljenek vissza a következő egyenesre, különben egyszerűen elfogy az erő az autóból. „Ez most azt jelenti, hogy aki a legjobban tölt vissza a kanyar előtt és közben, az nyeri meg a versenyt a végén. És ez így tulajdonképpen nem lehetne” – vélekedett a svájci.
Ugyanakkor nem minden fekete vagy fehér az ex-pilóta szerint. Bár a szabályozási környezetet kritizálja, maguk az új konstrukciók elnyerték a tetszését. Az autók viselkedése a pályán látványosabbá vált, miután a sportág eltávolodott az elmúlt években domináló, tiszta szívóhatásra épülő koncepciótól.
„Maguk az autók tetszenek” – ismerte el, kitérve arra, hogy a gépek újra többet mozognak a kanyarokban, így a versenyzőknek ismét jobban kell dolgozniuk a volán mögött. „Látható, hogy az autók egy kicsit agilisabbak a kanyarban.”
Ez a fajta vizuális élmény felüdülést jelent a korábbi évekhez képest, amikor az autók szinte sínen húzva követték az íveket. „Valójában ez sokkal jobb, mint az elmúlt években” – mondta, utalva arra, hogy a gépek már nem tapadnak mereven az aszfalthoz, hanem „táncolnak” a határon.
A kérdés azonban továbbra is nyitott marad: vajon a látványosabb mozgás kárpótolja-e a nézőket és a versenyzőket azért, hogy a nyers sebesség helyett a spórolás és a mérnöki utasítások vették át a főszerepet?