A 2026-os Forma–1-es szezon első két futama után a legtöbben arra számítottak, hogy a megszokott élcsapatok uralják majd a tabellát, a valóság azonban egy hatalmas meglepetést is tartogatott, ugyanis a Haas elképesztő formában kezdte az évet.
Andrea De Zordo technikai igazgató gárdája egy olyan autót alkotott meg a VF-26 formájában, amely az erőforrások hiánya ellenére is stabilan a középmezőny élére katapultálta a csapatot. A koncepció kísértetiesen hasonlít a Ferrari megoldásaira, mindkét gárda a kiemelkedő kanyartempóra építette fel a kasztnit, ezzel kompenzálva a motorerő terén jelentkező minimális lemaradást.
A megbízhatóság és a gumikezelés diadala
Az alapok már a barcelonai teszteken is rendkívül ígéretesnek tűntek. Az első órák apróbb döccenői után a VF-26 szinte megállíthatatlanul falta a kilométereket, végül a Mercedes mögött a második legszorgalmasabb gépként zárta a felkészülést. Ez a sziklaszilárd megbízhatóság kulcsfontosságúnak bizonyult, hiszen a mérnökök az alapvető hibaelhárítás helyett rögtön az energiafelhasználás optimalizálására és a gumikezelés megértésére fókuszálhattak.
Eközben a riválisok, mint az Alpine vagy a Williams, hiába használják a domináns W17-eshez hasonlóan a Mercedes motorjait, egyelőre képtelenek kiaknázni az abban rejlő potenciált aerodinamikai hiányosságaik miatt, amit az amerikaiak kíméletlenül ki is használnak a maguk javára.
Az elvégzett rengeteg munka gyümölcse leginkább a vasárnapi versenytempóban mutatkozik meg. Oliver Bearman ott folytatta idén, ahol 2025 végén abbahagyta, az ausztráliai hetedik és a kínai ötödik helye tökéletes bizonyítéka a konstrukció nyers erejének. Sanghajban az abroncsok szemcsésedésének megakadályozása jelentette a legnagyobb feladatot, a brit tehetség viszont mesterien menedzselte a keverékeket a sűrű forgalomban is, megalapozva ezzel a nagyszerű eredményt.
Harc a nagyokkal és elszalasztott pontok
A lenyűgöző sanghaji teljesítményt talán az támasztja alá a leginkább, hogy Max Verstappen kiesése előtt Bearman erőből autózott a Red Bull holland klasszisa előtt. Bár a Milton Keynes-i alakulat gyengélkedésében a műszaki hibák és a borzalmas rajtok is komoly szerepet játszottak idén, ez cseppet sem von le a Haas érdemeiből.
A kínai futam első körében ráadásul az amerikaiak autóját hajtó brit pilóta még pozíciókat is veszített, amikor a megforgó Isack Hadjar autóját kellett kerülgetnie, ám a tempófölénynek köszönhetően könnyedén visszakapaszkodott az élmezőnybe.
A jelenleg 17 bajnoki egységgel álló formáció mérlege akár még ennél is vaskosabb lehetne egy kis szerencsével. Esteban Ocon és Franco Colapinto koccanása nélkül jó eséllyel mindkét autójukkal a pontszerzők között végeztek volna, maximálisan kihasználva a McLaren és a többi gyorsabb rivális váratlan kieséseit.
A mostani lendület sokakban a 2022-es idénykezdetet idézheti fel, amikor a szívóhatású autók első generációjával szintén hatalmasat robbantottak az év elején, ám a fejlesztési versenyben a szerényebb anyagi lehetőségek miatt hamar lemaradtak.
Az elmúlt évek tudatos építkezése viszont kezd beérni, a bővülő erőforrások és a megerősített szakembergárda garanciát jelenthet a folyamatos fejlődésre. A vadonatúj, 2026-os szabályrendszerben diktált gyilkos technikai tempót tartani nem lesz egyszerű feladat, de a télen letett masszív alapok, valamint a Ferrari remélt motorikus előrelépései bizakodásra adhatnak okot a szezon hátralévő részére.