Az Aston Martin téli felkészülése messze nem alakult zökkenőmentesen, és a Honda új erőforrása körüli bizonytalanságok miatt egyre többen aggódva várják a 2026-os Ausztrál Nagydíjat. A japán gyártó lekéste a homologizációs határidőt, ráadásul az alkatrész-utánpótlás sem áll bőségesen rendelkezésre, így reális forgatókönyv, hogy Melbourne-ben az autók jóval kevesebbet köröznek majd a tervezettnél.
Felmerült még az a lehetőség is, hogy a silverstone-i alakulat inkább kihagyná az évnyitót, csakhogy ez súlyos következményekkel járna, ugyanis a Concorde-egyezmény megszegése komoly pénzbírságot és további szankciókat vonna maga után. Egy ilyen lépés nemcsak anyagi, hanem sportérték szempontjából is komoly visszaesést jelentene.
Amikor Mexikóban egy kör sem jött össze
A mostani helyzet sokaknak eszébe juttatja a 2015-ös Mexikói Nagydíjat, ahol Fernando Alonso szintén Honda-motorral versenyzett, akkor még a McLarennel. Az Autódromo Hermanos Rodríguez pályáján gyakorlatilag esélye sem volt teljesíteni egy teljes kört, miután már szombaton jelentkező elektromos motorhiba kísérte végig a hétvégét, és ezt vasárnapra sem sikerült megoldani.
A spanyol pilóta akkor is megpróbált rajthoz állni, de az autó teljesítménye csak néhány száz méteren keresztül volt elfogadható. „A rajtnál a szurkolók iránti tiszteletből indultam el, és megpróbáltam teljesíteni az első kört. Tudtuk, hogy csak nagyon kevés ideig lesz normális erőnk, de a nézők miatt vállaltuk” – mondta akkor Alonso.
Bár a versenye rendkívül rövidre sikerült, még így is volt ideje néhány pozíciót javítani a rajtnál, mielőtt be kellett volna állnia a boxba. Ez volt a nyolcadik kiesése abban a szezonban, amely a Honda és a McLaren közös projektjének első éve volt, alig két hónappal a hírhedt „GP2-es motor” megjegyzés után.
Oroszországban még a rajtig sem jutott
Két évvel később, 2017-ben sem alakult jobban a helyzet. A szezon negyedik állomásán, Szocsiban Alonso már a felvezető kör során technikai hibával szembesült, ami miatt el sem tudott rajtolni. Az ügy azért keltett nagy visszhangot, mert addigra a Honda és a McLaren együttműködése már a harmadik évében járt.
Ráadásul az előző futamon, Bahreinben csapattársa is hasonló problémával szembesült, így a megbízhatósági gondok nem számítottak egyedi esetnek. Alonso számára a 2017-es idény első négy versenye mind kieséssel végződött, ami jól mutatta, mennyire mély gödörbe került akkoriban a projekt.
Nem példa nélküli a távolmaradás
Bár extrém lépés lenne kihagyni egy nagydíjat, a sport történetében akadt már rá példa, hogy egy alakulat ugyan megjelent a paddockban, mégsem indult el. A Manor, korábbi nevén Marussia, 2015-ben Ausztráliában nem tudta időben felkészíteni az autóit, így pilótái egyetlen edzésen sem vettek részt.
Korábban a HRT is hasonló helyzetbe került, amikor 2011-ben és 2012-ben sem tudta teljesíteni a 107 százalékos szabály feltételeit az ausztrál időmérőn. A szabály kimondja, hogy „a Q1 során egy versenyző legjobb körideje nem lehet lassabb a leggyorsabb idő 107 százalékánál, különben elveszíti a rajtengedélyét, és nem indulhat a futamon”.
A szabálykönyv ugyan lehetőséget ad kivételes elbírálásra, ugyanis „rendkívüli körülmények között figyelembe vehetik a szabadedzések eredményeit, és a sportfelügyelők engedélyezhetik a rajtot”, ám a HRT esetében erre nem került sor, mert az edzésidők sem érték el a szükséges szintet.
Más lesz most a forgatókönyv?
Az Aston Martin abban bízik, hogy a múlt árnyai ezúttal nem ismétlődnek meg, és Melbourne-ben legalább stabil alapokra tudják helyezni az idénykezdetet. A kérdés csak az, hogy a Honda új korszaka mennyire indul döcögősen, és vajon Fernando Alonso számára 2026 eleje is egy rövid vasárnapi szerepléssel ér majd véget, vagy sikerül végre pontokkal kezdeni az évet.