A szezonnyitó Ausztrál Nagydíj után első ránézésre mindenki elégedetten csettinthetett, ugyanis Melbourne-ben 120 előzést jegyeztek fel, ami csaknem a háromszorosa a tavalyinak. A szám azonban csalóka, mert a pályán látott csaták jelentős része inkább technikai játék volt, mintsem klasszikus értelemben vett küzdelem.
Az új erőforrások és az energiamenedzsment sajátosságai teljesen átrajzolták az előzések dinamikáját. Ma már nem feltétlenül az kerül előnybe, aki gyorsabb, hanem az, aki a megfelelő pillanatban több energiát tud felszabadítani, miközben a másik fél épp töltési fázisba kényszerül.
Gumiszalagon rángatott párharcok
A jelenség látványosan megmutatkozott George Russell és Charles Leclerc csatájában, amikor az első etapban szinte minden egyes egyenes végén helyet cseréltek. Nem körönként, hanem szakaszonként változott a sorrend, ami elsőre izgalmasnak tűnt, valójában azonban az energialeadás és -visszatöltés hullámzásából fakadt.
Az overtake mód ugyan lehetővé teszi, hogy a pilóta plusz 0,5 megajoule-t szabadítson fel támadáskor, ennek viszont ára van. Aki ellövi ezt a többletet, az a következő egyenesben könnyen üres akkumulátorral találja magát, miközben az ellenfél már korábban elkezdte a visszatöltést. Így alakul ki az úgynevezett „elasztikus” csata, amikor az egyik fél visszaelőz, majd rövidesen ő válik védtelenné.
Három forgatókönyv rajzolódik ki. Ha valódi tempókülönbség van a felek között, az előző el tud lépni. Ha túl kicsi a differencia, szinte lehetetlen manőverezni. A harmadik eset az, amit Melbourne-ben láttunk, amikor egyenesről egyenesre cserél gazdát a pozíció.
Bearman saját bőrén tapasztalta
Oliver Bearman versenye jól példázta a rendszer árnyoldalát. A rajtnál hibázott, mert a felvezető fények kialvása előtt reagált az öt másodperces jelzés eltűnésére, így felzárkózásra kényszerült. Útja során hosszú körökön át a Racing Bulls autóját vezető Arvid Lindblad mögött ragadt.
„Nem volt szép csata. Ott ragadtam mögötte 20-30 körön át. Nehéz helyzet ez, mert amit nyersz a boosttal, vagyis az overtake móddal, az egy tized, miközben a szélárnyékban ennél sokkal többet veszítesz. Abban a fázisban ez nagyon frusztráló” – mondta az angol.
Azt is elismerte, hogy ellenfele nem hibázott. „A tempóm jó volt. Arvid nagyon keményen védekezett és maximálisan kihasználta az autója teljesítményét, le a kalappal előtte. De frusztráló volt, mert erős a motorjuk, ami segíti őket, én pedig ott voltam mögötte egy másodpercre beragadva.”
A Haas pilótája arra is kitért, mennyire megváltozott a helyzet 2025-höz képest. „Tavaly legalább a DRS-sel valóban lehetett közeledni. Itt a DRS-delta hat tized volt, és kilenc tized kellett az előzéshez. Ha egy kicsit gyorsabb voltál, 10-15 kör alatt meg tudtad csinálni. Most egy tizedet nyersz, miközben ugyanakkora különbség kell. Majdnem 30 körömbe telt, vagy legalább húszba.”
Úgy érzi, korábban sokkal hamarabb lezárhatta volna a párharcot. „Olyan előnyöm volt, amivel tavaly három kör alatt megoldottam volna. Ez most kicsit frusztráló volt. A rajt után viszont csináltam néhány szép manővert az első és a második körben. Nem is tudom pontosan, mi történt. Arra gondoltam, próbáljuk ki ezt a boost gombot, és nézzük meg, mi lesz, aztán az egyenesben elszáguldottam mindenki mellett. Az elég szórakoztató volt.”
Videójáték vagy versenyzés?
A boost használata olyan sebességkülönbséget eredményezhet, mintha kategóriákkal lassabb autót előzne az ember, ami első pillantásra látványos. A gond az, hogy az energia koncentrált felhasználása után az akkumulátor töltése nehézkesebbé válik, így a következő szakaszon a korábban támadó fél kerül hátrányba.
„Kicsit nevetséges, hogy egy gombbal ekkora deltát kapsz, aztán a következő egyenesben ugyanennyit el is veszítesz. Ráadásul nagyon nem lineáris a dolog, amit nyersz a boosttal az egyenesben, az csak a negyede annak, amit a következő egyenesben elveszítesz. Ha nem az egyenes elején fejezed be az előzést, a következő szakaszon visszaelőznek. Ez így nem versenyzés” – fogalmazott Bearman.
A 120 előzés tehát jól mutat a statisztikában, de a háttérben egy bonyolult energiaharc zajlik, ami újfajta taktikát és türelmet kíván a pilótáktól. A kérdés az, hogy hosszú távon mennyire marad ez élvezetes a nézők számára.