Andrea Kimi Antonelli első Forma–1-es futamgyőzelme után Peter Bonnington nem elsősorban az eredményről beszélt, hanem arról, mit lát a fiatal olaszban nap mint nap a munka során. A Mercedes versenymérnöke hosszú éveken át dolgozott együtt Lewis Hamiltonnal, korábban pedig Michael Schumacherrel is, és úgy érzi, Antonelliben is ott van az a nehezen megfogható többlet, amely a legnagyobbakat megkülönbözteti a mezőny többi részétől.
A kínai hétvége ráadásul érzelmileg is sokat jelentett neki, ugyanis a Mercedes kettős győzelmet szerzett George Russell és Antonelli révén, miközben a dobogó harmadik fokára Hamilton állhatott fel. Bonnington ezt különleges pillanatként élte meg. „Ez azért elég jó. Nem igazán lehet okom panaszra. Az, hogy Lewis is ott volt Kimi mellett, nagyon különleges pillanat volt, olyasmi, amit sokáig őrizni fogok” – mondta a Sky F1-nek, majd arról is beszélt, milyen érzéseket hozott elő belőle a közös dobogó.
„Kicsit olyan volt, mintha újra összeállna a régi társaság, bár nem is tudom, ez mennyire jó hasonlat. De igen, tényleg nagyon jóleső és megható pillanat volt. Lewis pedig igazi sportember” – fogalmazott.
Nem ugyanaz Antonellivel dolgozni, mint egy kész világbajnokkal
Bonnington helyzete most egészen más, mint amikor Schumacherrel vagy Hamiltonnal kezdett közösen dolgozni, ugyanis akkor már olyan versenyzők mellé került, akik kész, kiforrott klasszisok voltak. Antonelli esetében viszont egy fiatal pilótát kell végigkísérnie a fejlődés útján, és ehhez a saját munkamódszerét is át kellett alakítania.
„Ez ég és föld. Lewisszal pontosan tudtam, mire gondol. Tudtam, hogy sok mindent nem is kell külön elmondani neki. Kiminél a kezdetekkor inkább az volt bennem, hogy nem tudom, mi az, amit még nem ismer. Emiatt nekem is újra elő kellett vennem rengeteg olyan dolgot, amit korábban magától értetődőnek vettem” – mondta.
A brit mérnök szerint ez számára is hasznos folyamat volt, miközben Antonelli egészen más hangulatot hozott a garázsba. „Ez nekem is jó tanulási folyamat volt. Kimi teljesen más energiát hoz. Nyilván még nagyon fiatal, de tele van lendülettel. Szereti összehozni az embereket a garázsban. Mindig benne van egy kis viccelődésben, ugyanakkor pontosan érzi, mikor jön el a komoly munka ideje” – nyilatkozta, kitérve arra is, hogy a kapcsolatuk részben mentor–tanítvány viszonyként működik.
„Kimi nagyon bízik bennem, és nagy hitet helyez belém, mert nekem megvan a tapasztalatom. Nála pedig ott van a fiatalság” – mondta, majd hozzáfűzte, hogyan építik fel közösen a fejlődését. „Másképp dolgozunk együtt, és bizonyos értelemben lépésről lépésre vezetem végig azon az úton, amelynek a végén bajnok lehet valakiből. Most megtette az első lépést. Innen csak menni kell tovább, fokozatosan.”
A plusz, ami nem tanulható meg teljesen
Bonnington szerint a legérdekesebb kérdés az, hogy mitől lesz valaki igazán kivételes. Ezzel kapcsolatban egy régi olvasmányát is felidézte, majd arról beszélt, hogy egy pontig a gyakorlás szinte mindenre választ ad, de a legnagyobb nevek esetében mindig van valami több.
„Sok évvel ezelőtt olvastam egy könyvet a tízezer órás szabályról, és sokáig erősen hittem abban, hogy ha mindannyian eleget gyakorlunk, akkor mindannyian eljuthatunk egy nagyon magas szintre” – mondta.
Aztán szerinte jön az a szint, ahol már nem pusztán a befektetett munka dönt. „Aztán találkoztam olyan emberekkel, mint Michael, és találkoztam olyanokkal, mint Lewis. Ilyenkor jön rá az ember, hogy nem, itt van még az a plusz lépcsőfok, az a még egy-két tized, és ez az, amivel Kimi is rendelkezik. Megvan benne ez a kis extra.”
Bonnington úgy látja, ez nemcsak érzésre, hanem az adatokban is visszaköszön. „Ez nagyon jól látszik az adatokban is, főleg azokban az egyensúlyi görbékben, amelyeket nézünk. Amikor ezeket látjuk, az ember tényleg felteszi a kérdést, hogyan képes ennyire semlegesen vezetni az autót, miközben az egészet kézben tartja, figyel a hőmérsékletekre is, és közben az autó már szinte saját maga körül fordulna meg.”
A mérnök szerint a legjobb versenyzők egyik közös ismertetőjele az alkalmazkodóképesség. „Ezt fantasztikus figyelni. Mindig olyan visszajelzésekkel jönnek vissza, amelyekből látszik, hogy rengeteg mindenhez tudnak alkalmazkodni. Nagyon ritka, hogy azzal érkeznek, mindent fel kell forgatni. Egyszerűen tudnak alkalmazkodni.”
Egy győzelem és egy vb-cím között még hatalmas a távolság
A Mercedesnél természetesen mindenkit feldobott Antonelli első sikere, de Bonnington igyekezett lehűteni a túlzott várakozásokat. Ezt már közvetlenül a leintés után is érzékeltette, ugyanis a futam hajrája nem múlt el izgalmak nélkül.
„Őszintén szólva csak megkönnyebbültem. Három körrel a vége előtt azzal a féktávos kerékblokkolással rendesen rám hozta a frászt. Azt mondtam magamban, hogy na ne már, komolyan... De igen, jó volt. A lényeg viszont az, hogy nem szabad túlpörögni” – mondta.
A 19 éves olasz előtt nagy jövőt látnak sokan, miközben Antonelli édesapja, Marco Antonelli is arról beszélt, hogy fia tehetsége vitathatatlan, a bajnoki esélyek szempontjából azonban a tapasztaltabb George Russell jelenleg előrébb tart. Bonnington sem vitatja, hogy egy futam megnyerése és egy teljes idény behúzása között óriási a különbség.
„Ehhez állóképesség kell. Két versennyel rövidebb a szezon, de így is nagy állóképesség kell hozzá. Egy futamot nyerni nagyszerű dolog. Egy világbajnokságot megnyerni viszont egészen más, ott a szükséges erőfeszítés sokszorosan nagyobb. Szerintem csak lépésről lépésre lehet haladni” – vélte.
A receptet is egyszerűen foglalta össze. „Követni kell a folyamatot. Csak azzal kell foglalkozni, ami a munka része. És igen, nem szabad túlpörögni. Nem kell aggódni. Ha minden négyzet be van pipálva, és minden összeáll, akkor meg fog érkezni az eredmény. Egyszerűen az előttünk álló feladatra kell figyelni. A bajnokság miatt pedig nem érdemes görcsölni, majd jön magától.”