A 2026-os szezon kezdetével egy egészen új fejezet nyílt a sportág történelmében, a hibrid éra legújabb technikai szabályainak bevezetése pedig a korábbi klasszisokat is megihleti. Jenson Button jelenleg már az Aston Martin hivatalos nagyköveteként tevékenykedik a paddockban, a brit exversenyző pedig a napokban egy rendkívül személyes hangvételű naplóbejegyzésben osztotta meg gondolatait a nyilvánossággal. A zöldekhez való csatlakozása sokakban felvetett kérdéseket, de a silverstone-i alakulat legendás aurája megkönnyítette a döntését.
„Számomra mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben ez a márka, a hatvanas évek legendás modelljei óta rajongok értük” – mondta, majd hozzáfűzte, hogy az ott dolgozó szakemberek lelkesedése és jövőbe vetett hite inspirálta leginkább a csatlakozásra, még a döcögősebb szezonkezdet ellenére is.
A jelenlegi mezőny és az új generációs versenyautók viselkedése alaposan lenyűgözi a britet. A megváltozott erőforrások teljesen más pedálkezelést és azonnali alkalmazkodóképességet követelnek meg a pilótáktól, hiszen az energiaelosztás immár rengeteg apró tényezőn múlik.
„A Forma-1 továbbra is a motorsport csúcsa, semmihez sem fogható az az érzés, amikor egy ilyen autót vezetsz a határon” – fogalmazott, kitérve arra is, hogy a legügyesebb versenyzők hamar ki fognak tűnni ebben a roppant kiélezett mezőnyben.
Lebukás a tervezőzseni előtt és egy rejtett kapocs Alonsóval
A silverstone-i bázis egyik legnagyobb fogása kétségtelenül a sztártervező Adrian Newey érkezése volt, akinek a munkásságát Button mindig is hatalmas tisztelettel figyelte. A korábbi bajnok elárulta, hogy kimondottan irigyli Lance Strollt és Fernando Alonsót a lehetőség miatt. Megmosolyogtató történetként megemlítette, hogy egyszer megpróbált titokban belenézni a brit mérnök jegyzeteibe, de az akció nem maradt észrevétlen.
„Látni őt munka közben igazi élmény, ugyanis a régi iskola híveként még mindig rajztáblát és jegyzetfüzetet használ” – nyilatkozta, miközben arról is szót ejtett, hogy a szakember egyből észrevette a leskelődését. Bár egy teljes idényt már nem bírna fizikailag, a vágy még mindig él benne a vezetés iránt.
„Szívesen kipróbálnám az egyik autóját, talán egy bemutató erejéig, de huszonnégy futamot már nem vállalnék, ehhez már nem vagyok elég fiatal” – vélte az eset kapcsán.
A garázs másik oldalán dolgozó spanyol veteránnal közös múltjuk is van, hiszen éveken át voltak csapattársak. Button szerint a kétszeres világbajnok egy kiváló mérce volt számára a legnehezebb időkben is.
„Amikor csapattársak voltunk, a garázs másik oldalán ő jelentette számomra a legfőbb viszonyítási pontot, és óriási kihívás volt egy ilyen kaliberű pilótát legyőzni azonos technikával” – értékelt, megjegyezve, hogy a spanyol a pályán kívül is tudja élvezni az életet. Kettejük között ráadásul van egy kevésbé ismert, vizuális hasonlóság is.
„Közös bennünk, hogy mindketten japán stílusú tetoválást viselünk a hátunkon, neki egy szamurája van, nekem pedig egy sárkányom, ami mindig mosolyt csal az arcomra” – mondta a spanyollal való barátságáról.
A felkelő nap országának varázsa
Az Aston Martin és a Honda újraegyesülése a 2026-os motorformulában különösen kedves Button számára, ugyanis a karrierje során rengeteg szép emléket szerzett a japán gyártóval. Első futamgyőzelmét is velük aratta még 2006-ban, később pedig a szigetország bajnokságaiban is versenyezett velük. Jelenleg is árgus szemekkel figyeli, ahogy az AMR26-os kódnevű erőforrás formát ölt.
„Kevés olyan elhivatott embert találni a motorsportban, mint a japánokat, akik most mindent beleadnak az új erőforrás fejlesztésébe” – fogalmazott, utalva a mérnökök fáradhatatlan munkatempójára.
A brit expilóta számára Japán szinte a második otthonává vált, Tokió kulináris és kulturális gazdagsága folyamatosan visszahúzza őt. Az ottani emberek végtelen tisztelete és a rajongók páratlan elhivatottsága a mai napig ámulatba ejti. A helyi fanatikusok sokszor olyan apró részletekre is emlékeznek a pályafutásából, amiket már ő maga is rég elfelejtett. Pályafutása egyik legmeghatározóbb pillanata is Szuzukához köti a 2011-es diadalakor.
„Már öt óra eltelt a leintés után, besötétedett, de a lelátók még mindig tömve voltak, az emberek pedig a kivetítőkön nézték a futam ismétlését” – emlékezett vissza, hozzátéve, hogy ezt a lenyűgöző pillanatot sosem fogja kitörölni az emlékezetéből, és alig várja, hogy újra a szigetországba utazhasson.