Charles Leclerc a zandvoorti stratégia részletes elemzését kérte a Ferraritól, miután a második bokszkiállás időzítése miatt nem tudta kiépíteni a várt gumielőnyt a Mercedesszel szemben. A monacói pilóta abban reménykedett, hogy a középső etap meghosszabbításával a futam végén frissebb abroncsokon támadhat, ám a számításai nem váltak be.
A döntés ráadásul csapattársa, Lewis Hamilton versenyét is hátrányosan befolyásolta. A hétszeres világbajnok a futam középső szakaszában lényegesen jobb tempóra volt képes, ám több körön keresztül Leclerc mögé ragadt, ami értékes másodpercekbe és a dobogós esélyek elvesztésébe került neki.
Egymást akadályozták a maranellóiak
A Ferrari eredeti terve az volt, hogy nyomást gyakoroljon a Mercedesnél versenyző George Russellre, és bokszkiállásra kényszerítse brit riválisát. Miután Russell kiállt a friss gumikért, Hamilton gyors léptekkel megérkezett Leclerc nyakára, az olasz istálló mégsem adott utasítást a pozíciócserére.
A maranellóiak így egyszerre próbáltak két eltérő stratégiai célt menedzselni, amivel mindkét versenyzőjük lehetőségeit korlátozták. Leclerc végül mindössze három körrel nyújtotta meg a szakaszát Russellhez képest, ez a csekély különbség pedig nem biztosított elegendő tempóelőnyt a hajrára, tette hozzá a részleteket felelevenítve a Scuderiafans.
A késői biztonsági autó végképp betett a stratégiának
A stratégia fennmaradó részét a verseny végén életbe lépő virtuális biztonsági autós fázis törölte el végleg. A Ferrari ekkor Leclerc-t és Hamiltont is a bokszutcába hívta, miközben Kimi Antonelli is frissített, így mindhárman használt lágy abroncsokra váltottak a leintés előtt.
A történtek jól rávilágítottak arra, milyen nehéz feladat a csapatutasítások kezelése, amikor a két autó eltérő taktikai úton halad. A Ferrarinak most azt kell kiértékelnie, miként hangolhatják össze jobban az egyik pilóta hosszú távú tervét a másik versenyző azonnali tempóelőnyével.