Hosszú betegség után, nyolcvannyolc éves korában elhunyt Piero Fusaro. A torinói szakember meghatározó alakja volt az olasz autógyártásnak, ugyanis a Fiatnál, az Alfa Romeónál és a Seatnál is komoly vezetői pozíciókat töltött be, miközben a Forma–1-es történelemkönyvekbe a maranellóiak elnökeként írta be a nevét. Életútját a járművek világa határozta meg, pedig eredetileg elektrotechnikai mérnökként végzett a torinói műszaki egyetemen.
Egy páratlan karrier az autóipar csúcsán
Szakmai pályafutása 1963-ban a Fiatnál indult be igazán. Gyorsan haladt a ranglétrán, 1970-re már a sulmonai gyár igazgatójaként dolgozott, később pedig a firenzei üzem elindítása is az ő nevéhez fűződött.
A nemzetközi vizeken is letette a névjegyét, 1979-ben a Seat spanyolországi vezérigazgatója lett, a nyolcvanas évek közepén pedig bekerült a Fiat Auto vezetőségébe, ahonnan az Alfa Romeo felvásárlása után a márka elnök-vezérigazgatói székébe ült át. Pályafutását végül az olasz autóipari szövetség, az ANFIA elnökeként zárta le a kilencvenes évek elején.
A legmélyebb nyomot mégis a Ferrari élén hagyta. Enzo Ferrari már 1975-ben Maranellóba hívta, ahol a vállalat főigazgatói feladatait bízta rá. Kapcsolatuk jóval túlmutatott a puszta munkaviszonyon.
„A Commendatore mellett töltöttem szakmai életem legizgalmasabb és leginkább meghatározó éveit” – emlékezett vissza egykor Fusaro, majd kitért arra is, mennyire szoros kötelék alakult ki közöttük. „Számomra ő olyan volt, mint egy apa, és minden túlzás nélkül mondhatom, hogy talán ő is fiaként tekintett rám. Emlékszem, másoknak méregdrága és lenyűgöző ajándékokat adott, engem viszont sosem lepett meg ilyesmivel, de ezt többször is azzal indokolta, hogy nekem azért nem ad ajándékokat, mert cserébe a barátságát nyújtja.”
Az alapító 1988-as halála után egyenes út vezetett számára a legmagasabb pozícióba. Gianni Agnelli személyesen hívta fel telefonon a gyászos napokban, a beszélgetés során pedig egyértelművé tette a cég jövőjét. „Ferrari mindig azt mondta nekem, hogy ön lesz az utódja, ezért kérem, vegye át az elnöki posztot” – elevenítette fel a sorsdöntő szavakat a kiváló emberismerettel rendelkező menedzser.
A meghiúsult Senna-szerződés árnyékában
Bár rendkívül sikeres üzletemberként ismerték, élete végéig elkísérte egy komoly szívfájdalom, ugyanis a legtöbben úgy emlékeznek rá a motorsportban, mint arra az emberre, aki megakadályozta Ayrton Senna 1991-es maranellói átigazolását. Cesare Fiorio akkori sportigazgató a mai napig határozottan állítja, hogy maga az elnök fúrta meg a történelmi üzletet. Fiorio már aláírt egy előszerződést a brazil legendával, de Fusaro ezt állítólag kiszivárogtatta Alain Prostnak.
A francia pilóta ezt követően mindent bevetett az átigazolás megakadályozása érdekében, a belső feszültség pedig óriási botrányba torkollt.
Ennek a maranellói hatalmi harcnak minden érintett itta a levét. Senna végül maradt a McLarennél, Fioriónak távoznia kellett, és hamarosan Prostot is menesztették. A lavina magát az elnököt is magával rántotta, hiszen az események láncolata végén Fusaro is elveszítette a pozícióját, helyét pedig Luca di Montezemolo vette át. A március végén nyolcvankilencedik születésnapjára készülő korábbi vezető csendben, a nyilvánosságtól visszavonulva távozott az élők sorából.