A Nürburgring hírhedt Nordschleife szakaszán történt 1976-os Niki Lauda-baleset a motorsport történetének egyik legdrámaibb pillanata maradt. Az osztrák versenyző súlyos égési sérüléseket szenvedett, mérgező gázokat lélegzett be, és a kórházban még az utolsó kenetet is feladták neki. A bokszutcában szinte mindenki meg volt győződve arról, hogy az osztrák nem éli túl a balesetet.
A maranellói istálló alapítóját, Enzo Ferrarit azonban a kritikus órákban is a csapat jövője foglalkoztatta. Leo Turrini újságíró visszaemlékezése szerint az elnök azonnal utasította a csapatvezetőt, Daniele Audettót, hogy keressen új versenyzőt a súlyosan sérült bajnok helyére.
„A Maranello Öregura úgy vélte, hogy már semmit sem lehet tenni, és mivel mindig a jövőbe tekintett, arra kért, hogy azonnal találjak helyettest Niki helyére” – idézte Audetto szavait Turrini.
A felkérést először Emerson Fittipaldi kapta meg, ám a brazil pilóta visszautasította az ajánlatot. A választás végül az argentin Carlos Reutemannra esett, aki korábban tizenkét futamgyőzelmet szerzett.
Váratlan visszatérés Fioranóban
Enzo Ferrari egyáltalán nem számolt azzal az képtelennek tűnő lehetőséggel, hogy Lauda alig negyven nappal a szörnyű égési sérülések után újra autóba ülhet. Az osztrák pilóta felépülése és megjelenése a fioranói tesztpályán teljesen megdöbbentette a csapattulajdonost.
A szeptemberi Olasz Nagydíjra így a Ferrari abban a páratlan helyzetben találta magát, hogy három autóval sorakozott fel a rajtrácsra. A maranellóiaknál Lauda és állandó csapattársa, Clay Regazzoni mellett a frissen szerződtetett Reutemann is rajthoz állt Monza városában.
A harmadik autó bevetése végül nem hozott győzelmet a csapatnak, a futamot ugyanis a March versenyzője, Ronnie Peterson nyerte meg. Regazzoni a második helyen zárt, miközben az óriási akaraterőről tanúbizonyságot tevő Lauda a negyedik pozícióban ért célba. A szezon későbbi bajnoka, James Hunt pedig már a tizenkettedik körben kiesett, miután a huszonötödik helyről indulva megpördült a McLarennel.