Lewis Hamilton barcelonai győzelme nem egyszerűen egy jól sikerült versenyhétvége következménye volt, hanem annak a jele, hogy a Ferrari mostani fejlesztési iránya működik. Az SF-26 második idei fejlesztési csomagja különösen a padlólemez belépőélén hozott látványos előrelépést, ami az autó aerodinamikai hatékonyságát több területen is javította.
A Ferrari ezért nem is dőlt hátra a siker után. A csapatnál már hétfőn visszatértek Maranellóba a szokásos verseny utáni kiértékelésre, mert az osztrák hétvége egy héten belül következik, az adatokat pedig azonnal fel kellett dolgozni a hetedik vb-futam tanulságaival együtt.
A spanyolországi csomagot Loic Serra irányításával készítették elő, és ez jól illik ahhoz a kifejezetten agresszív fejlesztési filozófiához, amelyet a francia szakember képvisel. A cél az volt, hogy a jelenlegi szabályrendszer keretein belül a lehető legmerészebb megoldásokkal próbáljanak új szintet elérni.
Érezhetően erősebb lett a Ferrari
Ez a szemlélet Hamilton elképzeléseivel is egybeesik, hiszen a brit pilóta és Serra még a Mercedesnél dolgozott együtt hosszú időn át. A Ferrari mostani fejlesztési útján egyre inkább látszik, hogy mindketten hajlandók a technikai koncepciókat a határig feszíteni, ha ebből versenyelőny születhet.
Barcelonában az SF-26 érezhetően erősebb lett. Hamilton kihozta az autóból a maximumot, és bár a győzelemhez a körülmények, valamint a Mercedes nem tökéletes hétvégéje is hozzájárult, a Ferrari tempója egész hétvégén azt mutatta, hogy ez valódi előrelépés volt, nem egyszeri alkalom.
A kulcs a padlólemez egyik legérzékenyebb pontján van
A jelenlegi ground effect korszakban továbbra is a padlólemez a legfontosabb teljesítményforrás, ezért minden apró módosítás különös figyelmet kap a riválisoktól is. A Ferrari ezúttal a padló belépőélének külső részét formálta át, mégpedig úgy, hogy annak lefelé ívelése nagyobb lett.
Első pillantásra ez finom változtatásnak tűnhet, valójában azonban több aerodinamikai célt szolgál egyszerre. Az átalakítás a nyomáseloszlást módosítja az elem két oldala között, ezzel pedig az itt keletkező nagyobb örvénystruktúrákra is hatást gyakorol.
Ezen a területen eleve számottevő a nyomáskülönbség a padló felső és alsó felülete között, ennek kezelése pedig kulcsfontosságú a leszorítóerő és az aerodinamikai stabilitás szempontjából. A Ferrari mérnökei a módosított profillal nem pusztán nagyobb terhelést akartak létrehozni, hanem azt is, hogy az autó viselkedése féktávon, kanyarban, gyorsításkor és eltérő hasmagasság mellett is egyenletesebb maradjon - számolt be róla a Scuderia Fans.
A megoldás lényegében egy plusz függőleges terelőelem hatását próbálja előállítani, kiegészítve a padlólemezen már meglévő terelőfalak munkáját. Ezek az elemek a mai autókon meghatározó szerepet játszanak abban, hogyan áramlik a levegő a padló alatt, és mennyire lehet távol tartani azokat a zavaró hatásokat, amelyek rontanák a rendszer működését.
Az outwash erősítése hozhatta a nagy nyereséget
Az új geometria a belépőél teljes szakaszán a keresztirányú nyomáseloszlást is befolyásolja, a Ferrari célja pedig egyértelműen a helyi outwash-hatás növelése volt. Ez azért fontos, mert így a zavaros légáramlatokat hatékonyabban lehet eltávolítani az autó érzékeny részeitől.
Ha tisztább levegő jut az SF-26 hátsó régiójához, abból jobb aerodinamikai hatékonyság, gyors kanyarokban nagyobb stabilitás, a versenyző számára pedig kiszámíthatóbb viselkedés következhet. Az elv lényege, hogy a belső részen magasabb nyomás alakul ki, amely kifelé haladva fokozatosan csökken, ez a gradiens pedig természetes módon segíti kifelé terelni a káros áramlatokat.
Ennek pontos beállítása komoly számítási munkát, szélcsatornás tesztelést és pályás visszaellenőrzést kíván. A Ferrari hónapokat tölthetett azzal, hogy a koncepciót a lehető legapróbb részletekig finomítsa, ami nagy valószínűséggel CFD-szimulációkat, számos szélcsatornás iterációt és a virtuális modellek, valamint a pályaadatok folyamatos összevetését jelentette.
A mai Forma–1-ben már a legkisebb nyereség is tizedmásodperceket érhet körönként, ezért az ilyen fejlesztések jelentősége óriási. A mostani szabályok mellett ráadásul a csapatok egyre jobban megértették, mennyire érzékeny a padlólemez teljesítménye az apró geometriai változtatásokra, így egy látszólag kicsi módosítás is komoly hatással lehet az autó teljes aerodinamikai platformjára.
A Red Bull is próbálkozott már ezzel
Hasonló gondolatmenet mentén a Red Bull is próbálkozott már ugyanebben a zónában, amire a technikai elemzések az Ausztrál Nagydíj után is rámutattak. Az elmúlt szezonokban a mezőny több csapata is kiemelt területként kezelte a padló belépőélét, mivel ezen a ponton dől el, hogyan lép be a levegő a padló alatti csatornákba.
A Ferrari mostani fejlesztése ezért nem elszigetelt ötlet, hanem egy már működő koncepció továbbvitt, agresszívebb változata. A csapat nem teljesen új irányt választott, inkább a korábbi megoldásokat csiszolta tovább és erősítette fel, ráadásul úgy, hogy az új elem a többi módosítással együtt dolgozzon, hiszen az autó egyetlen aerodinamikai része sem működik önmagában.
Ebben segített Giorgio Piola legfrissebb technikai ábrája is, amely részletesebben megmutatta a beavatkozás jellegét. Piola korábban már a hátsó kerekek előtti padlólemez-terület frissítéseit is elemezte, a mostani illusztráció pedig azt hangsúlyozza, hogy a Ferrari átfogó, több ponton összehangolt fejlesztési programmal érkezett Barcelonába.
A barcelonai csomag tehát nemcsak Hamilton győzelméhez járult hozzá, hanem azt is megmutatta, hogy a Ferrari termékeny fejlesztési ösvényre lépett. Az átalakított padlóbelépő újabb példája annak, milyen összetett aerodinamikai megoldásokkal próbálja a csapat a lehető legtöbbet kihozni az SF-26-ból a szezon következő szakasza előtt.