Az új technikai éra kezdetén a Forma–1-ben általában az aerodinamikai megoldások, az erőforrások vagy a felfüggesztések kerülnek a figyelem középpontjába, ám létezik egy paraméter, amely minden másnál alapvetőbb hatással van az autó teljesítményére. Ez nem más, mint az autó tömege, amely nem csupán egy puszta szám, hanem olyan tényező, amely alapjaiban határozza meg a jármű dinamikáját, a tervezési szabadságot és a későbbi technikai döntések hatékonyságát.
Ebben a tekintetben a Ferrari SF-26 kifejezetten ígéretes adatokkal indítja a 2026-os szezont, ugyanis az FIA-nak megküldött hivatalos dokumentáció szerint az autó 770 kilogrammot nyom, ami mindössze két kilogrammal haladja meg a szabályokban rögzített minimumot. Ez az eredmény a kocsi általános potenciáljától függetlenül is komoly technikai fegyvertény.
A súly ugyanis sosem csupán egy statikus érték, minden egyes plusz kilogramm növeli a tehetetlenséget gyorsításkor, fékezéskor és irányváltáskor, így közvetlenül befolyásolja azt is, miként reagál az autó a versenyző kormánymozdulataira. Egy könnyebb autónak kevesebb energiára van szüksége a kigyorsításhoz, kisebb terhelést ró az abroncsokra a kanyarvételkor, és hatékonyabb gumikezelést tesz lehetővé, ami kulcsfontosságú, hiszen a gumik működési tartománya továbbra is rendkívül szűk.
A minimális súlyhatárhoz közeli állapot igazi értéke azonban a súlyelosztás szabadságában rejlik. Ha egy csapat szerkezeti kompromisszumok nélkül éri el a limitet, a mérnökök ballasztokkal szabadon variálhatnak a hosszirányú és keresztirányú egyensúly optimalizálása érdekében, így az autó viselkedését az adott pálya karakterisztikájához igazíthatják.
Más szóval, egy könnyű autó sokkal jobban hangolható és sokoldalúbb a szezon során. Ez különösen egy új szabályrendszer kezdetén válik fontossá, amikor még hatalmas tér van a fejlődésre, és a szimulációk, valamint a pályán mért adatok közötti összefüggések még nem kristályosodtak ki teljesen. Ha valaki túlsúlyos alapokkal kezd, egyszerre két cél után kell futnia, javítania kell a teljesítményt, miközben folyamatosan faragnia kell a tömegből, ez a kettős teher pedig gyakran lassítja a fejlesztési tempót és konzervatív döntésekre kényszeríti a mérnököket.
A száguldó cirkusz közelmúltja tökéletes példával szolgál arra, mennyire meghatározó lehet ez a faktor. A 2022-es szabálymódosítások idején a Red Bull RB18 kezdetben nem volt a leggyorsabb autó, ugyanis az Adrian Newey által tervezett konstrukció az idény első versenyein megbízhatósági gondokkal és jelentős túlsúllyal küzdött.
Bár az alapkoncepció kiváló volt, a szabályos minimumot meghaladó tömeg rontotta a versenyképességet az időmérőkön és a futamokon is. A fordulatot az Emilia-Romagna Nagydíj hozta meg, amikor a Red Bull olyan frissítéseket vetett be, amelyek nem az aerodinamikát forgatták fel, hanem az autó szerkezetét és az anyaghasználatot optimalizálták.
Az RB18-at gyakorlatilag fogyókúrára fogták, a súlycsökkenés pedig lehetővé tette, hogy az autó teljes mértékben kihasználja a padlólemezben rejlő potenciált, javult a gumikezelés és tágultak a beállítási lehetőségek. Imolától kezdve az autó egyre utolérhetetlenebbé vált, és végül mindkét világbajnoki címet jóval a szezon vége előtt bebiztosította a csapat.
Az a szezon egyértelműen bebizonyította, hogy a szigorú aerodinamikai megkötések mellett a súlycsökkentés lehet a valódi gyorsítósáv a teljesítményhez. Nem véletlen, hogy sok szakértő már akkor is a tömeg faragását nevezte a Red Bull legfontosabb fejlesztésének.
Ezen tapasztalatok fényében a Ferrari SF-26 adatai óriási jelentőséggel bírnak, hiszen ha egy új korszak hajnalán egy autó mindössze két kilóra van a limittől, az azt jelenti, hogy már a tervezőasztalon sikerült megoldani az egyik legköltségesebb és legösszetettebb problémát. Így a maranellóiak a fejlesztési forrásaikat az aerodinamikára, a felfüggesztésekre és az erőforrás integrációjára összpontosíthatják, ahelyett, hogy már jóváhagyott szerkezeti elemek könnyítésével kellene bajlódniuk.
Természetesen a súly önmagában még nem garancia a győzelemre. A Ferrari motorjáról szóló pletykák egyelőre bizonytalanok, különösen az FIA-val folytatott egyeztetések tükrében, amelyek a sűrítési arányokról és a gyártók közötti esetleges teljesítménykülönbségekről szólnak. Ugyanakkor egy olyan környezetben, ahol több rivális csapat is attól tart, hogy tíz vagy akár több kilogramm felesleggel érkezik a barcelonai tesztekre, a szabályhatár közelében lévők előnye nem elhanyagolható.
A legmegbízhatóbb becslések szerint minden tíz kilogrammnyi plusz súly nagyjából három tizedmásodperc veszteséget jelent körönként, ami a jelenlegi szoros mezőnyben a dobogós helyek és a középmezőny szürkesége közötti különbséget jelentheti.
A tömeg tehát egy néma, de annál kíméletlenebb változó, amely nem kap akkora hírverést, mint egy innovatív szárny, de minden másra hatással van. A Ferrari SF-26 a jelek szerint tanult a múlt hibáiból, és bár a Fioranóban látott autó még egy nagyon alapvető, "nulladik lépcsős" változatnak tűnt, a szilárd alapok megteremthetik a lehetőséget egy sikeres szezon felépítéséhez.